Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

V. rész. Fúzióban a József Attila Megyei Könyvtárral, avagy: évente tízszer

E vitát a Magyar Rádió frissítette föl most júliusban. Szénási Sándor és Mihancsik Zsófia a vitázók néhányát mai állásfoglalásukról, a történelmi fordulat következtében módosult nézeteiről faggatta. Szilágyi Ákos, Gergely András, Csepeli György, Kulin Ferenc voltak a rádiós beszélgetés résztvevői, s most az Új Forrás ezt az alapanyagot egészíti ki Sándor Iván, Veres András és Kiss Gy. Csaba - korábban is vitatkozók - eszmefuttatásaival.

Úgy tetszik, hogy a mai valóság elemzésében Veresre és Kiss Gy.-re érdemes hagyatkoznunk. Szilágyi Ákos rigorózusan távol tartja magát a politikai helyzet megtekintésétől; Kulin az arisz- totelészi és kanti etika általánosságain lebeg; Csepeli távolról néz haza; Gergely Andráson pedig a kormányzó pártok iránti szolidaritás uralkodik oly mértékig, hogy derűlátását a politikai demokratizmussal magyarázhassa. Kiss Gy. igen jó történelmi áttekintést ad, s hitelesen mutat rá, hogy a fejlett nyugati országoknak is megvolt a maguk, polgárosodásért vívott küzdelmei idején a nemzeti identitásproblémájuk. A jaltai békében nem is tettek mást, mint a nemzeti kérdésekkel bajmolódó népek közelségét elhárították maguktól, a szovjet zónának engedve át őket. Elemzése szűkszavú, ám pontos analízise annak, hogy a szovjet internacionalizmus miféle nemzeti érdekekért működött, illetve melyeket hagyott végletessé fejlődni. Veres András a magyarságtudattal élő és visszaélő politikai érdekcsoportok meghatározásában ad igen jó, megbízható képet. Elfogulatlanul bírálja azokat is, akik csakis nemzeti érdekek nevében prófétáinak, s azokat is, akik a nemzeti szólamok hangoztatásával akarják diszk- reditálni a versenyszellemü piacból riválisaikat. Úgy tetszik, hogy a nemzettudat értékőrző, teremtő szerepét mindannyian a nyelv, a kultúra területén látják maradéktalannak, a polgári értékek teremtésében azonban már eltér a nemzeti jellegről vallott ítéletük. Kulin azt a nemzeti-erkölcsi közösséget reméli, melyben közösség az egyént, egyén a közösség szabadságát szolgálja. Szilágyi Ákos pedig kitart ama nézete mellett, hogy a nemzeti hovatartozás önmagában nem érték forrása. Egyik nemzeti érzés a másik fölé éppen úgy nem helyezhető, mint egyik nép a másik, egyik ember a másik fölé. Megvallom, magam is úgy hiszem, hogy csak a feladat organizál: a jobb munkás gyárt jobb terméket, s csak az az állam lehet életképes, amelyik polgárait jobb termékkel látja el. A nemzeti értékek állami képviselete tehát éppen úgy a polgárok felé lebontandó és lentről fölfelé építendő, mint egy életképes polgári

241