Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

II. rész. Az Új Forrás "igazi" folyóirattá válik

írók, tudósok és tudósjelöltek vonulnak föl számról számra (még a következő évben is). Szilágyi Ákos, Kiss Gy. Csaba, Gergely András, Könczöl Csaba, Kosa László, Csepeli György, Dobai Péter, Szegedy- Maszák Mihály, Szörényi László, Veres András, Kulin Ferenc, Dénes Iván Zoltán - és mások. Egyetértés kíséri a szerkesztőségben az ekkor tájt Tatabányára kerülő Kádár Péter gyermekregényíró, riporter-újságíró vállalkozását is, amelyben bemutatja a megyei író-értelmiséget - önmagának; azaz interjúkat készít az itteni és az Új Forrásban is folyamatosanjelen lévő írókkal, költőkkel. így jelenik meg - immáron dokumentum erejű „folytatásos regényeként az az érdekes, eleven portrésorozat, amelyben a következő „helyi erők” vonultak fel: Baráth Lajos, Pálos Rozita, Wehner Tibor, Gáli István, Sárándi József, Győri László, Sebestyén Lajos és Keresztes József.

Az Új Forrás pedig ez idő tájt - talán éppen a nemzetről folytatott esszésorozattal, eszmecserével - vált „nagykorúvá”, legalábbis a fiatalabb évjáratú, de máris mérvadónak tűnő budapesti értelmiség egy részének körében, s egyúttal ennek a körnek a megbecsült lapjává is, ahová érdemes, ahová nem „rangon aluli” kéziratot adni.

Értelemszerűen nem volt publikus, de mégiscsak ez a most következő dokumentum volt az irányadó a továbbiakra nézve az Új Forrás helyéről, értékeiről, jelentőségéről és persze a jövőjéről is. Ez pedig a Kulturális Minisztérium és az MSZMP pártközpont közös állásfoglalása a folyóirat 1979. évi munkájáról. A szokásos lapértékelések sorozatának az első darabja ez (minden évben elkészítették a „központosok”, többnyire segítőkész, támogató tónusban, miután a szerkesztőség beküldte nekik a saját önértékelését és a következő év laptervét), felolvasására a megyei tanácson került sor 1980. január 10-én. A szerkesztőség munkatársain, és a helyi párt és állami vezérkar kiküldöttein kívül még a következő ismerőseink, barátaink vettek részt a rituálén: Bíró Zoltán minisztériumi főosztályvezető, Zimonyi Zoltán főosztályvezető-helyettes, Csapody Miklós főelőadó és Agárdi Péter a pártközpont munkatársa. Látható vagy legalábbis érezhető a „pozitív összekacsintás” lehetősége, sőt ténye is ebből a névsorból, amit természetesen a Csapody által felolvasott - s figyelemmel és megelégedettséggel hallgatott - értékelő szöveg is bizonyít.

89