Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)
V. rész. Fúzióban a József Attila Megyei Könyvtárral, avagy: évente tízszer
Nagy Gáspár három, előző nyáron írt versét, kitört a botrány. Aczél Györgyék abban reménykedtek, hogy elfelejtődtek a kezdetek, a megkötött paktum értelmében ők igazán kényeztették az írókat, csak azért, hogy felejtsenek. Erre előáll egy, az események idején kilencéves költő, és számon kér: „Egyszer majd el kell temetNI / és nekünk nem szabad feledNI / a gyilkosokat néven nevezNI.” - írja az Öröknyár; elmúltam 9 éves című vers végén. Az azóta okkal híressé vált mű mellett (újra olvasva Nagy Gáspár másik két nyári versét {Halálraítélt évszak ez a nyár, Nyárbafagyottari), látjuk, oly mélyről táplálkozó indulatok, keserűség és feszültség hatja át őket, hogy hallgatni tovább lehetetlen volt. Ugyancsak történelmi érdeme az Új Forrásnak, hogy közölte Tasi József interjúit Pilinszky Jánossal és Pilinszkyről Kocsis Zoltánnal. Az azóta megsokszorozódott emlékezések mellett is tud újat mondani, mi több, néhány fontos vers keletkezéstörténetéhez adalékkal szolgálni ez a két írás. Amikor Tasi felteszi a levegőben lógó kérdést: „Mi a véleményed: miért újul ki napjainkban az úgynevezett népi-urbánus vita?”, Pilinszky így felel: „én se az egyik, se a másik oldalt így nem szeretem, ezt őszintén megmondom. Ugyanakkor nekem barátaim vannak egyik oldalon és a másik oldalon is. Engem a minőség érdekel. Ilyen viták miért nincsenek a matematikusok, miért nincsenek a sakkozók között? Mert ők a lényegre figyelnek...” Természetesen Pilinszky szerint merő ostobaság szocialista realizmusról is beszélni. („Vagy realizmus, vagy nem. Hogy lehet a realizmust még színezni? Jelző- síteni?”) 1971-et írunk az interjú idején! Mai szemmel is izgalmas az Új Forrás „nemzet-vitája” Szilágyi Ákos 1979-es vitacikkére (Nemzetközpontú értéktudat vagy értékközpontú nemzettudat?) sokan, sokféleképpen válaszolnak. Szilágyi arról ír, miként lehet meghaladni a véleménye szerint a történelem során mindig torz következményekkel járó nemzetközpontú értékrendet. „Történelmünk utolsó negyedszázada azt mutatja, hogy egyféleképpen lehet kitömi ebből a helyzetből, a társadalmi emancipáció politikai oldaláról: a szocialista demokrácia útján.” Akik a kérdéshez hozzászólnak: Kiss Gy. Csaba, Gergely András, Kön- czöl Csaba, Kosa László, Csepeli György, Szegedy-Maszák Mihály, Szörényi László, Veres András, Kulin Ferenc. Ha a cikkeket olvassuk, bizonyos fordulatoktól eltekintve úgy érezzük, mintha 278
