Monostori Imre: Az Új Forrás vonzásában (Tatabánya, 1999)

V. rész. Fúzióban a József Attila Megyei Könyvtárral, avagy: évente tízszer

Korábban szóltam már a mindenkori Új Forrás fő jellegzetességét (jellegzetességeit) meghatározó szerkesztőségi tag, személyiség szerepéről, súlyáról, fontosságáról. A hetvenes évek domináns szellemi súlyát - mint láttuk - Sárándi József jelentette. A nyolcvanas évek második felében Cs. Varga István szerkesztői szerepe vált különösen fontossá. Most, a kilencvenes évek első fele minden bizonnyal a Tóth László korszaka.

1991-ben radikálisan váltunk: évente tízszeri megjelenés, új formátum, karcsúbb kivitel, ámde - éppen a tízszeri megjelenés miatt - gyakorlatilag (a nyári szüneteltet kivéve) folyamatos a megjelenés, folyamatos a jelenlét. És - természetesen - ehhez a helyzethez, lehetőséghez kellett kitalálni, kidolgozni az Új Forrás belső, tartalmi szerkezetét. Jómagam mindig is híve - és szerkesztő gondozója - voltam az egy számon belüli, illetve a több számon következetesen végigvonuló szellemi „koncentrátumoknak”; illetőleg annak a gyakorlatnak, amely az évi tíz szám viszonylagosan szoros összetartozását érzékelteti. A folyóirat valóban legyen folyó irat.

Nos, Tóth László is hasonlóképpen gondolkodott, így azután elkezdődött a szervező munka, s a kilencvenes évek első felében ez a tema- tizáló, „blokkosító”, „folytatásos”, sorozatokkal teletűzdelt Új Forrás - mint érdekesség - váltott ki érdeklődést a „szakma” és az olvasóközönségünk körében.

Egy rádióbeli beszélgetés nyomán - fentebb már volt róla szó - újítjuk fel a hajdan volt, nevezetes „nemzet”-vitát, jó erőkkel: Gergely András, Szilágyi Ákos, Csepeli György, Kulin Ferenc, Sándor Iván, Veres András, Kiss Gy. Csaba, Vekerdi László és Páskándi Géza alkotják a részvételi „mezőnyt”. (1991/1. sz.) Ugyanebben az évben minden egyes számunkban jelen van az „írónk és kora” sorozat: egy-egy író- és költőportré jut mindegyik számba honi, külhoni, illetőleg „megyei” szerzőkről.

A több számra is széthúzódó „tematizálás” legjobb példája éppen ez az indító 1991-es esztendő, illetőleg évfolyam. Szeptemberben Peéry Rezsőre emlékezünk: Filep Tamás Gusztáv tanulmányát, Fábry Zoltánhoz írt leveleit közöljük. Októberben adjuk közre Tóth László még Pozsonyban, csehszlovák állampolgárként írt naplójegyzeteit a nyolc*

245