Osvai László - Szendrei Róbert: Esztergomi családok - Városunk, múltunk 4. (Esztergom, 2017)
Dr. Szendrei Róbert: A Lőrinczy család Esztergomban - családtörténet rövid történelmi háttérrel
után, visszatért a lágerből. Kertész Imre egyidős volt nagyapámmal. A Nobel-díjas író egyes szám első személyben írt Sorstalanság című önéletrajzi regényét megrendülve, könnyezve olvastam. Nagyapám lako- nikus tömörségű sorai ugyanígy megrendítettek. Elképesztő, mire képes a gonoszság. De túlélték, nekünk pedig kötelességünk a hallgatás helyett az emlékezés. Méltó módon. Most már helyettük. Túléltem én is, hiszen ha ott marad valahol Európában, én sem szüleiek meg. Nem szabad felejteni! Az érseki tanítóképző tekintetbe vette az 1945-ös év borzalmait, a kimaradt félévből egy hónap felkészítő után vizsgát tehettek a növendékek. így 1948-ban Lőrinczy József érettségit, tanítói és kántori képesítést szerzett az Esztergomi Érseki Tanítóképző Intézetben. Származása miatt nem engedték tanítani. 1948 és 1949 között a Dorogi Szénbánya Vállalatnál, a Pala tó helyén lévő homokfejtésnél dolgozott, csillésként. 1949- ben az egykori szaléziek által létrehozott Esztergom-kertvárosi fiú átmeneti- és javítóintézet nevelője lett. 20 évesen emlékezett arra, amit 15 évesen átélt. Pedagógus pályáján mindvégig hivatásának tekintette a hátrányos helyzetbe került fiatalok oktatási felzárkóztatását. 1950- ben vette feleségül Tick Mariannát. Tick Marianna az 1920-as években Esztergomba települő, Szentgyögymezőn, a Dobozi utca 32. szám alatt családi házat építő nyergesújfalui, sváb kőfaragó család leszármazottjának, Tick Románnak a legidősebb leánya. A házasságból három gyermek született. 1951-ben Edit, 1952-ben László, 1960-ban Rita. A nagyszülők nevelték fel nagy szeretetben, a jogi 124
