Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)
VII.
58 ságának köszönhető. Mert ha már személyesen akart tábornok létére recognoscirozni — a mi, alkalmas lovas főtisztei nem lévén kéznél, csak dicséretére válik — húzódott volna idejében vissza, ne csapott volna össze Glöckelsberggel. De a vakmerő ember szégyennek tartá a harczot el nem fogadni. Bottyánnak általában az volt főhibája, hogy saját személyét túlságosan veszélyezteté, gyakran pusztán katonai bravourból. Ifjú korában hozzá szokott vala; s hibájának alapja nemes: a bátorságnak túlömlése. A szívós természetű tábornokot örökös cselekvésvágya nem soká hagyá pihenni. Alig gyógyultak be sebei annyira, hogy ügygyei bajjal lóra ülhetett: már megint hadakozék. Július 22-kén Bátorkeszi környékén találjuk, egyebek közt saját és Zsámboky ezerével1). Majd a Duna partján Csenkevártt leljük lovas és gyalog hadakkal, s ágyuteleppel, melylyel a Dunát a császáriak közlekedése elől elzárá, valamint a szárazon való közlekedést seregeivel. Három merész ezredese: Bezerédy Imre, Béri Balogh Adám, és Hellepront ekkor is túl a Dunán kalandozott, s először Styriába Grécz tájára', majd Soprony környékére csapva, nagy károkat tettenek a németeknek; de a császáriak túlerővel fordulván a vakmerő portyázókra, visszanyomták őket a Balaton mellé. Ezek hirt adának Bottyánnak, a ki rögtön átküldő segélyökre Szekerest ezer lovassal, és saját ezredéből is három századot Széky György, Szalkay Dömötör és Szent-Páli nevű hadnagyaival (aug. 4-kén); a németek mind jobban reá felesedvén a túlvaló kuruczokra: Bottyán a következő napokon többi lovasságát és hajdúságát is annyira általkiildözé az ellenség ellen, mindenféle irányban, hogy aug. 7-kére nem maradt több maga mellett 400 lovas és 300 gyalognál. x) Rákóczi levelei Károlyi Sándorhoz. (Károlyi-levéltár.)
