Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XLV.

491

Bottyánnak sem első sem második feleségétől nem marada gyermeke, és így egyenes örököse nem volt, pedig roppant vagyont hagyott hátra. A gróf Pálífy-családtól még kir. ezredes korában tetemes összegért zálogba vette s holtig birá a bátorkeszi-i urodalmat: Bátorkeszi mezővárosát, Köbölkút, Kis-Újfalu, Kigyós-Gyarmat, Nagy- Bény, Leánd nevű falukat s a csudái pusztát. Ezeken ki- viil az övé vala Gyíva és Béla — Esztergom-, Nyáregyháza — Pest-, Szántó és Fel-Győ — Csongrádvárme- gyében; — ezek örök áron megvett jószági voltának. Rákóczitól nyeré adományban Kéméndet Esztergom-, Csat- tát Bars-, Madart és Szent-Pétert Komárommegyében, továbbá a császáriak által elkobzott esztergomi szép kastélyáért s földjeiért, szoléiért, a gróf Serényiek érsek-újvári nagy házát, a hozzá tartozó birtokkal. Részint második nejével kapta, részint vele együtt szerzé vala Bagonya, Vinár, Varsány, Újfalu, Alsó-Szúd — Honth-, és Szent- Kereszt és Bálvány -— Barsmegyében fekvő helységeket.

Még nagyobb volt készpénzben és ingóságokban álló vagyona. Kovács János krónikája szerént Bottyán akkor időben mesés nagyságú összeget: negyvenezer aranyat hagyott maga után. Kolinovics is emlegeti dús vagyoni állását. Jószágain és 'készpénzén kivid nagy kincse feküdt méneseiben, gulyáiban *), különösen pedig drága karczi-paripáiban, s ezekre való sok aranyos, drágaköves díszszerszámokban, nyergekben. Mert Bottyán mint született vitéz, egész életében kedvelője vala a hadi pompának; azért töméntelen sok szép drága-kövektől, gyöngyöktől , aranytól villogó mindennemű ritka - mívű fegyvert, szkófiommal kivarrott portai virágos selyem-, avvagy párduczbőrös csótárokat, aranyos, ezüstös, darutollas lóöltözeteket vezetékparipákra, tábori lakomákhoz kiván') Palocsay-levéltár; nemz. máz. kéziratai.