Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XII.

125

ám a császáriak még igy is nagy előnyben voltak, kemény sánczaikban; Bottyán azonban világosan 3000-et ír; lehet, hogy ő szorosan, csak a harczban részt veiteket érti, s hogy volt még 2000 kurucz jelen, tartalékképen,

de a kikre nem vala szükség.

/

így véljük összeegyeztethetni egymással a két tábornok levelét.

Eszterházy és Bottyán aug. 31-kén újra betörést in- tézének Ausztriába, egész Bécs alá. A vitéz Bezerédy Imrét küldék be két ezred lovassal: saját és Eszterházy regimentjével, s Borbély Gáspár szabadcsapatával — elől- járóképen. Bezerédy igy referál 1706. sept. 1-jén Rai- dingban irt levelében, végben vitt dolgairól:

„Elmentem velem lévő lovassággal Ausztriában, de nem arra a passusra, mellyet a minapában elhányattam, Sopron felé : hanem Obrak (Rohrbach?) felé, az hova is praevie elküldöttem zászlóstul katonaságomat, hogy ott lévő erős, bévágott sánczot bontsák föl; kik is odaérkezvén, mihelen azon pór nímetek kik strázsálták az sánczot, meglátták volna: azonnal elszaladtak; ezek pedig mindgyárást néki fogván, utat nyitottak. S azomban magam is oda érkezvén, szerencséssen általmentünk, úgy, hogy ha híremmé lett volna az mártzi sánczban lévő lovas német: egészlen elfoghattam volna, — de észrevévén, Fraknóban recipiálták magokat. Lészen gondom reájok ennekutána, de félek, hogy ki nem jön többé; s vettem utamat Fraknó mellett el Német-Ujhelnek, az hol is által

r

menvén az Lajtán, fordultunk Ujhely előtt, onnénd Po- dennak (Baden) mentünk Bécs felé, úgy hogy egy óráig való föld voltunk Bécsiül; de mivel pódenyi helsígbeliek igen puskázván az katonaságra : azért az is neki keseredvén, elígettík; más ígetíst nem tettek, mivel igen meg volt tiltva.