Pifkó Péter: Töredékek a királyi városról - Városunk, múltunk 1. (2015)

érsekséghez tartozott: Víziváros, Szentgyörgymező, Nyergesújfalu, Süttő, Bajót, Mogyorós, Mocs, Búcs, Német- és Magyarszőgyén, Muzsla, Párkány, Kéty, Kéménd, Farnad, Bart, Nagyölved, Kúrál. Az esztergomi káptalanhoz tartozott: Szenttamás, Dorog, Kesz- tölc, Csév, Epöl, Dág, Dömös, valamint a párkányi járásból Ebed, Nána, Kőhídgyarmat és Libád. Gróf Sándor Móricé, az „ördöglovasé" volt: Bajna, Nagysáp. A herceg Pálffyak birtoka volt: Köbölkút, Bátorkeszi, Nagy- és Kisbény, s a korzikai származású Baldacci- családé volt Béla. Különböző egyházi alapítványok tulajdonában volt Leányvár, Tokod, Tát, Marót, Szentlélek, Máriahalom. Únyon, Sárkányon és Gyiván a közbirtokosság tartotta fenn az iskolát.

A legtöbb helységben a falu volt az iskola gazdája. Többségük egybeépült a tanítói lakkal. Csupán Párkányban, Dorogon, Epölön és Máriahalmon találjuk külön az iskolát a tanítói lakástól. Bélán nem volt az oktatás céljait szolgáló tanterem, a tanítás az uraság házában folyt. A kimutatásokból megállapítható, hogy Vízivároson, Muzslán és Szőgyénben két tanterem volt az iskola épületében. A vizsgálat húsz község tanodáját tartotta tágasnak, világosnak. Néhány helyen a terem alapterületét is feltüntették: Bajnán 26, Csol- nokon 24, Bajóton 16, Máriahalmon 15 négyszögöl nagyságú tanteremben folyt az oktatás. Huszonhat község tanodájáról lehetett elmondani, hogy roska- dó, hasznavehetetlen, szűk, setét és egészségtelen. A legrosszabb helyzetet a süttői iskolából írja le a felmérés, ahol a tanoda épületének nem volt kapuja, s egyik fala is kidőlni készült.

68