Németh Antal: Esztergommegye tanügyi állapota az 1872/3 iskolaévben (1873)

24

kerülnek ki, felnőtt korukban hálásan emlékezhessenek azon tanodára vissza, mely Magyarország területén állva a magyar nyelvet fel nem karolta. Epen az ily iskolákban van legjobb alkalmuk a lelkészek és tanító uraknak hazafiságuk egyik legszebb erényét bebizonyítani!!

2.) Tapasztaltam továbbá, hogy a tanítói lakok fentartására némely község vajmi kevés gondot fordít; igy p. o. a bátorkeszi r. k. taníló udvara minden kerítés nélkül annyira elhagyott állapotban volt, hogy akár népvándorlási pusztítás emlékének is beillett volna s nem sokkal különbeknek találtam a csolnoki, barti és csévi tanítólakokat. Ity esetekben hitem szerént ismét a világi hatóság fellépése szükséges, mert habár felekezeti taní- lólakok is, az egyházi hatóság erkölcsi hatása vajmi könnyen meghiúsul a népnek „nem törődöm vele“- féle észjárásán meg nem fontolván, hogy évenkinti tatarozás által sokszor saját birtokukat mentenék meg az idő előtti pusztulástól.

XVIII.

Mik voltak a népnevelés akadályai?

A már elörebocsátottakat figyelembe véve, több akadályra akadhatunk, melyeket mintegy visszaidézve a következőkben so- rolhatnuk cl: 1. Egyik akadály több helyen a tantermek hiánya vagy a meglevők célszerűtlen volta; 2. a szülék részéről sok helyen tapasztalható közönyösség az oktatás iránt; 3. az iskolaszékek és elöljárók érzéketlensége a nevelés iránt; 4. azon mozgalom, melyet a jegyzöségek szervezése előidézett, mert több tanító az iskolaidő közepeit jegyzővé választatván, a tanítás szünetelt, p. Barton, Cséven, Farnadon, amely mozgalom mint a vizbe vetett súlyos tárgy hatása alatt keletkezett gyürüzet nagyobb és nagyobb, körűvé válván, több tanítóban uj hivatal utáni vágyat keltett fel, mi alatt ismét csak a népnevelésnek kelle szenvednie; 5. a megyében uralkodott himlöjárvány; 6. az enyhe