Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból (1977)

Trombitásaink az uralkodók kíséretében

Trombitásaink a királyi kíséretnek állandó tagjaiként nemesi testületet alkotnak. Az 1412. évi magyarországi fejedelmi találkozón - mint Luxemburgi Zsigmond császár, magyar király történetírója, Eberhardt Windecke feljegyzi - Zsigmond a vendégeket hatalmas pest-rákosi körvadászatra hívta meg. De meghívta őket a felső-dunai, a Vág-torkolatnál szokásos évi nagy vizafogás ünnepségére is. Itt a halóriásokat trombitákkal, sípokkal, dobokkal, a halászoknak kiáltásaival s vízi tereléssel csalták fel. .. Ezúttal huszonhat óriás vizát és ötezer tokot fogtak.22 Ezeken az ünnepségeken a magyar királyt - hamarosan németrómai császárt - nem kevesebb, mint nyolcvanhat sípos és trombitás udvarolta2’ - mint Windecke írja: Pfeifer und Bosiner.24

Szívet-lelket derítő sereglet lehetett Zsigmond király - magyarokból álló pompás eszkortjának2’ látogatása 1415-ben Dél- Franciaországban. A császár-király a konstanzi zsinat megnyitása és Húsz elégetése (július 6.) után 1415. augusztus 29-én már Narbonne-ban van. Kísérete hétszáz - zömmel magyar - lovas, élén Garai Miklós nádorral s Lévai Cseh Péter főlovászmesterrel. Magát Ferdinánd spanyol királyt — mint számadásai mutatják - komoly adósságokba verték a fogadtatás költségei. A magyar nádornak és a főlovászmesternek a spanyol király 65 aragóniai aranyért egy aranyos-ezüst fedeles serleget ajándékozott. A lovászmester 50,26 a „címerkirály” és az allovászmester 40-40, a király heroldja 20, a persevant 15 aranyat kapott. A bőkezű spanyol király kincstárnoka, Fernando de Cavalleria 132 forint ára 48 vég (canna) posztót Zsigmond nyolc solvmásza között osztott szét.27 S mindezt csupán azért regélem el, mert ugyanekkor a császár-király trombitása - látnivalóan főember! - nem

241