Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
19-20. századi művészet
Omnis creatura significans sőbbi püspök jóvoltából láthatta először a magyar közönség önálló kiállítás keretében Prokop Péter vásznait, farostra festett olajképeit 1972-ben. 1978-tól váltak valóban rendszeressé a kiállítási lehetőségek számára. 1979-ben az esztergomi Keresztény Múzeumban Lékai László prímás érsek méltató szavaival nyílt Pro- kop-tárlat. A művész először ekkor adott át 270 képet a múzeumnak. Megjelentek az első hazai méltató írások és egy katalógus i98o-ban.3 1988-ig évente átlagosan három tárlatot nyitottak meg Prokop képekből országszerte, majd a rendszerváltástól haláláig összesen több mint 80 alkalommal.4 1983-2002 között Rómában, majd Budapesten kiadott 17 önálló kötete valamennyi egyházmegyébe, egyházi könyvtárba, plébániára, a magán érdeklődők kezébe eljutott. Prokop Péter nem egyszerűen időszakos közszemlére bocsátotta munkásságának eredményét, hanem akár százas nagyságrendben adományozta képeit katolikus templomoknak, múzeumoknak, egyházi iskoláknak, rendházaknak, püspökségeknek.5 Vajon mit jelentett ez szokatlanul nagylelkű gesztus a művész és a megajándékozottak számára? Prokop Péter festőművész a maga számára így biztosította a hazatérés útját, a jelenlétet, mindannak megmutatását, amit itthon és külföldön megtanulhatott és végre átadhatott a hazájának. Papként a vizuális prédikáció lehetőségét teremtette meg, hogy lefesthesse a kimondhatatlant, a modem ember viszonyát a hittartalmakhoz, különösen magához Jézushoz. A passiójelenetekben feltárta az emberi szenvedés mélységeit. E fájdalmak ellentételezéseiként vigaszt nyújtottak derűs csendéletei, Mária és a szentek ábrázolásai. A színekben, fényekben megmutatkozó szépséggel legfőképpen evilági és túl2. kép. Golgota, évszám nélkül. Vászon, olaj, 200x120 cm. Csepel, Szent József Otthon, második emeleti folyosó. Fotó: Mudrák Attila. világi reményt sugárzott. A papi és a művészi törekvés történelmi találkozása a II. Vatikáni Zsinatot (1963- 65) követő új egyháztörténeti korszakra esik. Prokop Péter Rómában éli át a hitéleti nyitás, a megújulás örömét. A fokozott lelkesedés Nyugaton a templom- építészet fellendülésében, a modern művészettel szemben a hivatalos egyházi fórumok részéről megnyilvánuló toleranciában öltött testet. Miközben az európai kereszténység művészete újraéledt, Magyar- országon a politikai diktatúra el akarta fojtani a keresztény vallás kibontakozását. Itt-ott létesült csak új templom, elvétve készültek szakrális képzőművészeti alkotások. Az Európával való kapcsolattartás erősen korlátozott volt. Amint aztán a gátakon rést tudott ütni Prokop Péter, művészetén keresztül szinte el akarta árasztani szellemi frissességgel az országot. Nem csupán elszórva egy-két képpel kopogtatott, hanem sorozatokkal, templomok, folyosók, termek teljes dekorációjával. Gyorsasága, eltökéltsége, határtalan munkabírása alapozta meg több ezer festmény és grafika elkészítését és elhelyezését mintegy 40 helyszínen. Rómában a Szent István zarándokházban élt a művész, ahol külön műteremben dolgozott, művei nagyrészt itt születettek.6 Ott állt össze az első állandó kiállítása is, alkotásai töltik meg az épület falait. Haza- települése fokozatosan történt. Visszatekintve biztosan állíthatjuk, hogy kimondatlanul, de tudatosan készítette elő a maga számára új és egyben utolsó otthonát Csepelen. 1978-tól 1999-ig ingázott Olaszország és Magyarország között, de 1992-től már mindig egy szálláshelyet használt, ahol utolsó éveiben állandó otthonra is lelt. 1991-ben a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulata Csaba Lászlót (1924-1995) bízta meg a csepeli Szent József Otthon tervezésével és kivitelezésének felügyeletével. A modern templomai (pl. Cserépváralja, Hodász, Hollóháza, Békásmegyer) révén méltán híres építész a sivár panelházakkal övezett telken keskeny sávban parkkal körülvett, barátságos közösségi épületet hozott létre, melynek centrumába hatszögletű kápolnát illesztett. Az idős nővérek gondozásának feladatát ellátó ház Krónikája szerint a felszentelés előtt 10 nappal, 1992. augusztus 5- én Prokop Péter Csaba Lászlóval együtt helyezte el a folyosók, a lépcsőház, az étkező falaira a római festő műveit.7 így váltak a képek az enteriőr szerves részévé olyannyira, hogy azóta sem mozdították el őket kijelölt helyükről. A Krónikában található önéletírásában Prokop Péter így ír az újonnan választott átmeneti lakhelyéről: ,A Szent István Ház a Szent József Otthon társintézete. Itt is otthon vagyok és ott is. Kétlaki módon ide-oda vándlizom itteni és ottani műtermembe. E ház első lakói közé tartozom... A hétezerből ezer- hatszáz festményem van itt felraktározva. Innét kirándulok különféle kiállításaimra. Mint a csuka a tóban vidámítom nem mai kortársaimat... Még sokáig szeretném jól érezni magamat közöttük.” A végleges átköltözéséig, azaz 1999 augusztusáig évente több alkalommal töltött egy-két hetet Csepelen. 316
