Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
19-20. századi művészet
Kontsek Ildikó Prokop Péter festőművész (Kalocsa, 1919 - Budapest, 2003) utolsó hazai évei és hagyatéka Prokop Péter monográfiáját, a pap-festő halálának esztendejében jelentette meg Prokopp Mária.1 A kiadói előszóban Pál László azt hangsúlyozza, hogy számára a téma feldolgozása a szoros itáliai kapcsolat szempontjából jelentős. A szerző e célkitűzésnek eleget téve részletesen bemutatja Prokop Péter papi és művészi életútját Kalocsáról elindulva a 45 éves római emigráción át egészen az öregkori hazatérésig. Meghatározó állomásokként írja le a nagyszabású murális munkák keletkezésének történetét.2 Önálló fejezetben tárgyalja a több ezer táblakép stiláris jellemzőit, a témacsoportokat és a technikai sajátosságokat. Tekintettel az oeuvre hatalmas mennyiségi kiteijedésére csak vázlatos elemzést tud nyújtani. Sorra veszi az egyéni kiállításokat és értékeli Prokop Péter írói munkásságát. A kiállítások, a hazai fogadtatás, az ünnepi alkalmak kronologikus felsorolásán keresztül szól a Csepelen töltött utolsó öt évről. Egy hosszabb önéletrajzi írás közlése mellett a függelék adattárában számba veszi a művek őrzési helyeit, az önálló kiállításokat és a művészről szóló legfontosabb bibliográfiai tételeket. Jelen tanulmány Prokopp Mária alapvető munkáját kiegészítve, egyes részleteit elmélyítve, kidolgozva a XX. századi modem vallásos festészet egyik legjelentősebb alakjának hazatértével foglalkozik. A művész csepeli otthonát vesszük szemügyre, azon műveket, melyeket ő maga helyezett el az épület falaira és felvázoljuk az utolsó években különféle helyszínekre adományozott, illetve a művész halála után még a lakóhelyén raktározva fennmaradt alkotások sorsát a 2003 óta eltelt időszakban. Prokop Péter művészi kibontakozását 1960-ban megszerzett római akadémiai diplomájával külföldön érte el, azután, hogy már felszentelt papként 1945-49 között a budapesti Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. A két világháború közötti hazai, ún. római iskola progresszív törekvései, azaz a modern festészeti formanyelv és a hagyományos, katolikus szellemiség ösz- szeegyeztetésének szándéka töretlen mintegy folytatásként mutatkozik meg a festő minden egyes művén. A korai, lágy vonalvezetésű alakjait is már az erőteljes kifejezés szándéka jellemzi. Lángoló színek dinamizmusa uralja a felületet. Az alakok súlyát nem a térbeli kiterjedésük, tömegük nehézsége adja, hanem a színek, az egyértelmű, széles gesztusok és maga az ábrázolt karakter személye követel tekintélyt. Idővel az egyszerűsített, vonalas, kontúros rajzolat került előtérbe, s a színeket foltokként helyezte egymás mellé. A szinte felismerhetetlenségig absztrahált emberi alakok csontvázként mozognak a sima, egyszínű háttér előtt. A festékcsurgatásos eljárás plasztikussá teszi a felületet. Máskor újra a részleteiben kidolgozottabb, éles kontúrokkal határolt színfoltokból komponálta a kü1. kép. Magyarok Nagyasszonya, 2000. Farost, olaj, 79x46 cm. Csepel, Szent József Otthon, kápolna. Fotó: Mudrák Attila. lönféle jelenetek szereplőit, portréit, csendéleteit. Az ábrázolásmódok változatosságát mindenütt áthatja Prokop Péter sajátos, összetéveszthetetlen, vizuális nyelvezete, melyet összefoglalóan a lendületes vonal- vezetéssel és az élénk lokális színek használatával jellemezhetünk. A külföldön teljesített megbízások jelentős része is a magyarsághoz kötődik, mégis különösen értékesek és fontosak a hazaküldött táblaképeket. 1962-ben postán küldött egy Szent Erzsébet triptichont az új mélykúti templom számára. A államilag nehézkesen megadott engedélyek miatt ritkaság számba mentek új templomépítések. A korai kivételek között taijuk számon Kaskantyú község plébániatemplomát, ahová Prokop Péter küldte az oltárképet. Hirtelen a római iskola tagjaitól megszokott formai újításokon messze túllépő képzőművészet jelent meg ezzel az országban. Erősen stilizált, töredezett, szögletes, mértani elemeket felvonultató élénk színvilágú formanyelve meglepetést és néhol meg nem értést szült. A katolikus egyház szélesebb nyilvánossága a Rómából az egyre sűrűbben érkező egyedi táblaképek, oltárképek, stációsorozatok révén a 70-es évek végétől ismerhette meg Prokop Pétert. A kommunista diktatúra alatt zajos elismerésre nem számíthatott, mégis megragadott minden alkalmat a jelenlétének biztosítására művein keresztül. Jánoshalmán Belon Gellért akkori plébános, ké315
