Tüskés Anna (szerk.): Omnis creatura significans - Tanulmányok Prokopp Mária 70. születésnapjára (2009)
Antik és középkori művészet
Omriis creatura significans hosszú szakállal s hosszú hajjal van ábrázolva, fején három liliomos koronát visel, balkezében a kettős kereszttel díszített országalmát, jobbjában pedig egy góthstylű jogart tart, melynek felső vége csinos keresztrózsával díszített. Aranyos virágú piros brokát palást festői redőkben veszi körül sz. István királyunk jól rajzolt alakját; a kép baloldalán sz. László királyunk pánczélos alakja vehető ki, fején liliomos góthstylű koronát visel, s míg balkeze az egyenes pallos keresztmarkolatán nyugszik, addig jobbjával egy hosszúnyelű bárd rúdjára támaszkodik, végre e kép jobboldalán, a torony félköríves keskeny ablaknyílásának szomszédságában, sz. Imre herczeg fiatal s daliás alakja van festve, feje fedetlen, a homloka közepén ketté választott hosszú haja vállaihoz simul, bal kezében egy három szárú liliomot tart, mint az ártatlanság s szűziesség jelvényét, jobbjával pedig egy mezítelen, egyenes pengéjű pallos keresztmarkolatára támaszkodik. Hosszú s hasított ujjú, haragoszöld színű palástja veresbarna virágokkal díszített, s fehér nyusztp- rémmel (hermelinnel) szegélyezett s béllelt. A képsorozat alatt két térdeplő angyal által tartott táblán, ezen freskókép 1521-ik évével a felirat így hangzik: ANNO DOM MI / LSIO QIGENTE / SUO VIGSIO PRIMO / [...]”23 Myskovszky Ernő beszámolója szerint 1904- ben a falképeket bemeszelték.241915-ben Divald Kornélnak még sikerült regisztrálni a freskókból néhány fragmentumot.25 1988-as helyszíni kutatásaim során a magyar királyszentekből mindössze Szent László bárdja és lábvértje volt látható. Szent Kristóf alakja már teljesen megsemmisült.26 A magyar királyszentek önálló falképei A három magyar királyszentet önállóan is ábrázolhatták a templomok külső falain, de jelenleg mindössze egyetlen példa ismert erre, s ezen sem teljesen önállóan, hanem egy kompozíció szereplőjeként. A beret- halmi (Biertan, R) egykor Szűz Mária tiszteletére szentelt templom erődfalának úgynevezett Katolikus-tornyában, az északi fal 1490-ban készült falképén a trónuson ülő, gyermekét tartó Madonnát két angyal koronázza, míg Szűz Mária egy térdeplő férfi fejére helyezi a koronát. Mögötte egy szent körvonalai vehetők ki. Hosszúnyelű bárdja alapján egyértelműen Szent Lászlóval azonosítható. A többszörösen kontaminált, szupplikációs ábrázolás, akárcsak Anjou-korí előzménye, az 1317-es szepeshelyi freskó, a Magyar Királyság legfontosabb közjogi aktusát, II. Ulászló megkoronázását (1490) legitimálta a képzőművészet nyelvén, az angyalok hozta korona látomásával, az ország legfőbb patrónája és a saját védőszent tevékeny közreműködésével.^ Fölvetések a magyar szent királyok külső megjelenítésével kapcsolatban A magyar királyszentek kültéri falon megjelenést a helyhiány is eredményezhette. Mindazonáltal nem zárható ki annak a lehetősége, hogy nem teljesen véletlenül kerültek a ki a szabadba, messziről is jól látható helyre, hanem azért mert őrző, védő szerepet tulajdonítottak neki, akárcsak Szent Kristófnak vagy a Köpönyeges Máriának. A bártfai plébániatemplom külső falára megfestetett magyar szentkirályok a szabad királyi város különleges jogállását hirdették. Bár egyetlen emlék alapján nem túl sok következtetés vonható le, mégis fölvethető annak a lehetősége, hogy hasonló megfontolásból, a többi szabad királyi város plébániatemplomainál is megjelenhettek kint alakjaik. Ebbe a kategóriába tartoznának még a különleges jogállású erdélyi szász városok egyházai is, mindenekelőtt a Luxemburgi Zsig- mond korára az egyik legnagyobb gazdasági súllyal rendelkező Nagyszeben Boldogságos Szűzről elnevezett plébániatemploma, ahol a XV. század első évtizedeiben kiemelt szerepet játszott a magyar szentek tisztelete.28 Ha valóban a három királyszentet örökítették meg a zágrábi székesegyház sekrestyéjének falán, akkor ez az együttes is további föltételezésekhez vezet. Nevezetesen, hogy a többi székesegyház külső falán is ábrázolhatták őket. Váradon például ennek igen nagy lehetett volna a valószínűsége. A hiteleshelyeknél is felmerülhet persze ennek gyanúja, elsősorban a székesfehérvári Szűz Mária, prépostsági templom esetében, ahol I. István király és fia, Imre herceg tetemei nyugodtak, akiket I. (Szent) László király avattatott szentté 1083- ban. Őrszentpéteren (Vas megye) alighanem az országhatár közelsége, tehát a tényleges határőr funkció miatt kerülhetett a falra a páncélos szent király töredéke, föltételezve ismét, hogy az egyik magyar szentről van szó. A templomok külső falaira oltalmazó funkcióból került együttesek vizsgálatánál érdemes a patrocíniu- mokra is figyelmet fordítani, mert arra utalnak, minden esetlegességük ellenére is, hogy a kettőnek köze lehetett egymáshoz. Pelsőc templomának egyik védőszentje Szűz Mária, Marosszentannáé Szent Anna, Ge- lence plébániatemplomát Imre, Zágráb székesegyházát Szent István tiszteletére dedikálták. A Szűz Mária és Szent Anna titulusú templomokban megjelenő külső együttes minden bizonnyal Mária egyházát, átvitt értelemben pedig az ő országát védelmezhette, akinek mind a három szent fölajánlotta magát, illetve a Szent Koronát. A magyar szentek tiszteletére szentelt templomoknál a külső elhelyezéssel is nyomatékosít- hatták fontosságukat. Külön elemzés kívánna Szent Kristóf és a magyar szentek együttes megjelenése, de erre a kapcsolatra szintén csak egyetlen konkrét példa áll rendelkezésre. A két kompozíció egymás mellé kerülése idővel azt eredményezhette, hogy szerepkörük kontaminálódott egymással. Érdemes fölfigyelni ezzel kapcsolatban egy érdekes naptári összefüggésre a figyelmet. Szent Kristóf ünnepe július 25, Szent Annáé július 26, Szent László depositio-jának napja pedig július 29. A három, egymáshoz igen közeli, kiemelten jeles nap szintén motiválhatott valamilyen funkcióbeli összefonódást 84
