A Tanácsköztársaság napjai Esztergomban (1960)
Dezsényi Miklós: Komárom és Esztergom szereplése a Magyar Tanácsköztársaság Honvédő Háborújában
KOMÁROM ÉS ESZTERGOM SZEREPLÉSE A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG HONVÉDŐ HÁBORÚJÁBAN DEZ8ÉNYIMIKLÓS Zrínyi Miklós a költő és hadvezér: „Fegyvert és vitézt éneklek...” A Magyar Tanácsköztársaságot létrejötte pillanatától fenyegette az imperialista intervenció katonai támadásának veszélye. A nyugati hatalmak az első magyar munkáshatalom megfojtására a román és cseh bur- zsoá hadseregeket igyekeztek felhasználni. 1919. április 16-án az egyes arcvonalakon a következő helyzet alakult ki: Az északi arcvonal 500 km hosszú szakaszát a 3., 4. és 5. hadosztály védte, melyek létszáma alig haladta meg a 10 000 embert. Velük szemben a cseh burzsoá hadsereg 24 000 főnyi állománnyal vonult fel. A keleti arcvonal 300 km hosszúságban a Vörös Hadsereg székely hadosztálya és a 6. hadosztály, valamint a 39. dandár volt felállítva, összesen 13 500 főnyi létszámmal. A támadás megindulásának idején ezen az arcvonalon 35 000 román katona állott és velük szemben az intervenciós hadműveletek megindulásakor itt képződött a támadási súlypont. A déli arcvonalon a magyar Vörös Hadsereg 8500 főnyi haderejével szemben 40 000 jugoszláv és francia katona vonult fel. Az általános támadás megindulásakor a hosszan elnyúló határok biztosítására kilométerenként alig 3 katona jutott. Az egyes arcvonalszakaszokon háromszoros túlerőben mutatkozó ellenséges nyomás súlyosságát a hadifelszerelésben mutatkozó különbség is befolyásolta. A támadó burzsoá hadseregek hadifelszerelése ebben a korban a legkorszerűbb volt, míg a magyar vörös csapatok még a világháború előtti, ez időben már elavult harceszközökkel voltak felszerelve. Felmérhetetlen nagynak kellett lenn a kommunisták által vezetett munkásosztály forradalmi lelkesedésének, amellyel ezeket az aránytalanságokat ellensúlyozni, sőt később a kezdeményezést a magyar Vörös Hadsereg javára biztosítani volt képes. Az a hadsereg azonban, amely április 16. és május 1 között az első intervenciós támadásokat felfogni és megállítani nem tudta, sem szellemében, sem vezetésében és szervezésében még nem volt osztályöntudatos, forradalmi elszántságú Vörös Hadsereg. A katonák zöme, az első világháború kifáradt harcosa volt, akiket még a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt a polgári demokratikus kormányzat tartott vissza fegyveres katonai szolgálatra. E hadsereget erősen demoralizálta az a helyzet, hogy azt a polgári demokratikus kormány a dolgozó nép elnyomására, a forradalmi 74
