Mojzer Miklós: Az esztergomi Keresztény Múzeum képtárának útmutatója (1958)
II. Terem
naturalisztikus ábrázolása, a szörnyű vértanúság kegyetlen részletezése inkább megdöbbentésre, mint gyönyörködésre indítja a nézőt. Az embertelen kínzás megmutatása olyan tárgyilagosan történik, hogy a kép legfontosabb mondanivalójának a hóhérok munka-ábrázolása tűnik. A német művészet németalföldi hatású köréből, sváb mestertől való az az oltárszárny-töredék, melyen a „Sirató asszonyok Krisztus sírjánál” a feltámadás tényéről értesülnek. Az élénkszínű, redős ruhákba öltözött asszonyok elméláznak az üres sír felett s az angyalon, akinek olyan a szárnya, mint a pápaszemes pillangóé. A háttérben a Feltámadott jelenik meg Magdolnának. Hátuk mögött széles folyó kanyarog, partján fákkal, várakkal és a tájon napsütötte vasárnap reggeli hangulat árad. — A Bertalan oltár mesterének vagy követőjének műve, „Szent Ágnes eljegyzése”, ahol az eseményt zenélő angyalkák teszik kedvesen közvetlenné. — Az ugyanitt kiállított nagyméretű „Mária Halála” epitáfium Schon- gauer egyik népszerű metszete után készült. — A Múzeum egyik érdekessége az az osztrák XV. századi táblácska, melyen a szórakozottan imádkozó embert láthatjuk, akinek gondolatai a mindennapi dolgokon forognak. A német renaissance korát néhány Dürer-tanítvány vagy követő műve érzékelteti : Hans Leonhard Schauffeleiné, akinek két kis képe erősen grafikus, vonalas jellegű (a „Körülmetélés” Dürer egyik metszete után) ; s egy „Madonna” kép, melyet Hans von Kulmbach nevéhez kapcsolt a kutatás. Ez a modorosán szépen rajzolt, világos színhatású mű a Múzeum egyik legszebb Madonna-képe. — Düreri visszfények látszanak a középen kiállított „Kálvária” képen is. — A szász föld legkiválóbb mesterének, id. Lucas Cranachnak műhelyében készült „Pihenő Szentcsalád” és „Szent Kristóf” képünk. Az előbbinek bájos egyszerűsége, idilli volta megnyerő ; olyan, mint egy naiv kedvű meseillusztráció. A dunai iskolának, a tájképfestés ősének jellegzetes, de periférikusabb darabja az 1520 tájáról való „Kálvária”. A másik „Kálvária” kép 1546-ból származik ; alkonyati tája, bársonyos színei, élénk zöldje és az alakok távolabbról a Cranch-stílussal hozzák kapcsolatba. Korai barokk emlék a német festészetből a „Pásztorok imádása” Hans von Aachen-tői, aki Északolaszországban sokat tanult a velencei későrenaissance festői előadásából. Hozzá hasonlóan Itáliát járt Adam Elsheimer is, „A Pihenő Szentcsalád” valószínű mestere. Műve márványra festett s szabadonhagyott részeit tájképi részletekre használta fel a művész. A XVIII. században elsősorban egyházi téren tevékenykedő Franz Anton Maulbertschet, bár Magyarországon sokat dolgozott, és különösen freskókat festett, csak műhelyének egy képe képviseli a Múzeumban. Sejtelmes és könnyedén festett alakjai a barokk művészet utolsó nagy szülöttei. — A másik hazánkban is dolgozó művésznek, Caspar Franz 15
