Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)

Másfél Évtized Háborúban

Míg a budai pasa reménytelenül próbált új csapatokat gyűjteni, addig az ostromlók újra gyarapodtak. Augusztus 22-én örömrivalgások között vonult be a táborba Aldobrandini nyolcezred magával. Az itáliaiak alig fújták ki magukat, mindjárt elhelyezkedtek a sáncokban. 23-án már a várfalakig nyúltak az ostromárkok. A haditanácson Aldobrandini az általános roham mellett kardoskodott. Giovanni de Medici tábornok - aki a töröktől a „Nagyördög” nevet kapta - hiába fejtette ki, hogy dacára a sok lövetésnek, a vár még nem rohamérett; a főherceg Aldobrandininek akart kedvezni.

Augusztus 25-én indult az általános roham (az előtte való nap érkezett meg lovasaival Nádasdy és a sváb lovasság). Déli 11 órakor kezdődött az általános roham. Az olaszok jártak az élen, de a magyarok is velük vállvetve harcoltak; két tornyot kétőrai harcban időlegesen elfoglaltak. A támadás azonban - amelyben állítólag 400 halottat vesztett a török, az ostromlók vesztesége a sebesültekkel együtt talán a duplája lehetett - sikertelen maradt.

Augusztus 26-án azt jelentették a portyázók, hogy a budai pasa új sereg gyűjtésén fáradozik, s Óbuda és Vörösvár mellett 4000 embere van táborban. Pálffy indítványára gyors cselekvésre szánták el magukat, s este 10 óra tájt megindult egy megközelítőleg 4000 lovasból álló különítmény 7 könnyű, a töröktől zsákmányolt ágyúval. Kiadták a parancsot: Mindenki a bitófára jut, aki valami zaj által a különítmény közeledését elárulja. Pilisszántón és Piliscsabán állapodtak meg a csapatok, s várták a Kopasz-hegyről felvillandó tűzjelet, amit az onnan rohamozok adnak. Hajnali háromkor aztán elszabadult a pokol. Megszólaltak az ágyúk, s megindult a roham. A török fejvesztve menekült. Üldözni óvatosságból nem akarták őket. így a törökök vesztesége halottakban és foglyokban minimális volt, de a győzelem stratégiailag teljes volt: az utolsó török erő semmisült meg, aminek elvileg esélye volt a várba való bejutásra. A táborból gazdag zsákmánnyal tértek vissza Pálffyék.

Az ostromlókat újabb kétezer milánói megérkezése lelkesíthette, s az, hogy a törökök kitartása is véges.

Augusztus 29-én Pálffy, Mátyás főherceg, Aldobrandini, Medici és Ungnad körbejárta a várat, s látva a rések nagyságát, rohamot határoztak el a következő napra. Az időjárás azonban újra elromlott. A nagy vihar mindent elmosott, a lejtőt sikamlóssá tette, a roham elmaradt. Ez azonban a törökök helyzetén már nem sokat segíthetett. Az állandó ágyúzásnak a várban összezsúfolódott katonák, gyermekek, 154 asszonyok és öregek számára szörnyű hatása volt. A várban küzdő Pecsevi Ibrahim