Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)

Másfél Évtized Háborúban

nem adja föl a várat. Mansfeld tehát folytatta a lövetést, s azt tervezte, hogy néhány napon belül rohamot indíttat a Víziváros ellen, azt minden áron beveszi, s ezzel végképp megszünteti a törökök dunai összeköttetését.

Mansfeld azonban nem érhette meg tevékenysége gyümölcsének beérését. A táborban betegség, járvány dúlt. Az úgy-ahogy eltemetett holttestek bűze töltötte meg a levegőt, fertőzött volt az élelem is. Az ellátás ettől eltekintve megfelelő volt, hiszen az ostromlóknak ért be a török kertek gyümölcse is, a vadhús pedig olcsóbb volt, mint a marhahús - jegyezte fel Gablman. A hegyek erdeiben nemcsak kószáló törökökre, hanem állatokra is vadásztak a zsoldosok. A kimerült Mansfeld - a csata idején háromszor kellett lovat cserélnie - szervezete nem tudott megbirkózni a fertőzéssel. Vérhast kapott, s hiába vitték levegőváltozásra Komáromba, augusztus 14-én meghalt. Egyaránt gyászolták őt a magyarok is meg a vallonok és a németek is - írja Istvánffy -, akik mindnyájan, mint atyjukat szerették. Illésházy szerint: „Mansfeld... az németnek sokszor szóval eleikben adta, hogy ne legyenek háládatlanok az magyaroknak, kik sok és nagy országokat elfogyattak magokkal egyetemben az körösztyénség mellett, és minket németeket régen kiűzött volna az pogány országunkból, ha ezek nem voltak volna...”

Mansfeld távozása után a tábor ideiglenes parancsnoka - Mátyás főherceg megérkeztéig - Karl Burgau őrgróf és Pálfly Miklós lett, akik elhatározták a Víziváros elleni rohamot.

Augusztus 12-13-a éjjelén az összes ágyú a várból a Vízivárosba vezető védett utat lőtte. Hajnalban rohamra indultak a bajor, sváb, vallon gyalogosok és a magyar hajdúk. A roham három pontra irányult: a keleti bástyára, a győri és a szigeti kapura. Az első roham nem hozott sikert, a második rohamban a nagy kapu ellen támadó magyarok fejszékkel átvágták a palánkot. Közben a tüzérség égő lövedékekkel lőtte a Vízivárost és a várba vezető utakat. Reggel hétkor az ostromlók kezébe került a győri kapu, s azon át betörtek a városba. A házakat egyenként kellett elfoglalni. Jellemző a küzdelem hevességére, hogy kilenc óráig tartott, míg az utolsó házat és az utolsó bástyát is elfoglalták! Állítólag több mint 600 török halt meg a viadalban. Az azonban, hogy az ostromlók vesztesége mindössze 60 halott - mint a hadtörténész Gömöry írta -, alighanem képtelenség. A halottak és sebesültek száma bizonyára meghaladta a 2000 főt. A zsoldosok kegyetlenkedtek is, lemészárolták a török nőket, gyermekeket, aggokat.

Mégis sikerült a törökök néhány csoportjának feljutni a Vízivárosból a várba.