Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

kell említenünk, hogy ezt követőleg a Hunyadi ház barátai közül sokan üldözött vadakká váltak és többeket fogságra vetettek. Ezek között volt Zrednai Vitéz János váradi püspök is, akit Esztergomba vittek és úgy intézkedtek, hogy azt Dénes érsek őriztesse. Ez annyit jelentett akkoriban, hogy a fogolynak börtönben kell pusztulnia, de a püspökkel másként történt. Fogoly volt ugyan, de kéthavi fogsága alatt Dénes érsek alkalmat nyújtott neki arra, hogy tudományos búvárkodást folytasson és egyháza kötelmeinek megfelelhessen.

1 Széchi Dénesnek a Hunyadi-ház iránt tanúsított szeretete akkor is megnyilatkozott, amikor Mátyást, kinek alighanem László testvére sorsában kellett volna osztoznia, megmentette, nemkülönben akkor is, amikor vele egyetértésben az 1458. január 24-iki országgyűlés Mátyást királlyá választotta. Arról, hogy a kereszténység látható feje mily kitüntetésekben részesítette Dénes érseket, már emlékeztünk, de meg kell említenünk, hogy Mátyás király sem volt hálátlan hozzá. Ennek bizonysága az, hogy 1459-ben megerősítette Hunyadi Jánosnak 1452-ben kelt kiváltságlevelét, melynek alapján az esztergomi érsekek a pénzverés után ősi jogon jövedelmet élvezhetnek. Amikor Mátyás király a törökkel vívott jajcai győzelem után visszatért, Széchi Dénes 1464. évi márc. 29-én Székesfehérvárt megkoronázta. A nagy prímásnak élete utolsó hónapjaiban gondja volt arra is, hogy II. Pius pápától elnyerje annak a bullának megerősítését, amellyel IX. Bonifác pápa az esztergomi érsekek hatalmát megalapozta. Vitéz János prímás, esztergomi érsek. 1465—1472. Széchi Dénes 1465. február 1-én halálozott el. Végrendeletében az általa romjaiból felemelt esztergomi székesegyház javára 8000 aranyat rendelt. Utódja Zrednai Vitéz János, a Hunyadi-ház hűséges híve, foglalta el az esztergomi prímási széket. Vitéz János érsek tevékenysége annyira összefügg Mátyás király uralkodásával, hogy e tekintetben szakítanunk kell eddigi szokásunkkal és azt a korszakot, amely a nagy királyt és a szintén nagy prímást illeti, együttesen ismertetjük. Hunyadi Mátyás királlyá választása nem ment minden nehézség nélkül. Tudjuk ugyanis, hogy nemcsak idegen trónkövetelők kívánták megszerezni a magyar koronát, hanem a magyar főnemességből Garai és Újlaki is, azonban ezek a törekvések az 1458-iki országgyűlés döntése következtében meghiúsultak. Ebben az időben az országgyűlés Mátyás király mellé nagybátyját: Szilágyi Mihályt tette kormányzónak. Mátyás eszerint király volt ugyan, de hatalom nélkül s habár az országgyűlés arra kötelezte, hogy a kül- és bel-ellenségekkel szemben a szükséges védelmet biztosítsa, az e tekintetben szükséges eszközöket nem bocsátották rendelkezésére. A helyzet tarthatalanságát felismerve, Mátyásnak cselekednie kellett s hogy a helyzet ura lehessen, legelőször is Szilágyi Mihálytól igyekezett szabadulni, s amikor ez sikerült, foghatott hozzá elsőben is a belső bajok elhárításához, majd pedig a külellenséggel szemben való fellépés szervezéséhez. A belső bajok legsúlyosabbika volt a husziták befészkeIődése. Ezekkel hamarosan leszámolt s vezérüket zsoldosaival együtt a maga pártjára állította. Ezt követőleg vette fel a harcot III. Frigyessel és azt kiverette az ország területéről, sőt hadaival Ausztriába is behatolván, ott területeket vett birtokba és arra törekedett, hogy ellenségének minél több kárt okozzon s egyúttal a császár párthíveivel érdemük szerint elbánjon. Különösen ösztö1 Millenn. Tört. IV. 163. Fraknói: Vitéz János élete 124—125. 82