Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

Tűzrendészet. — Vármegyei vonatkozásban. •—A vármegyei tűzoltó-szövetség Esztergomban a vármegyeháza közgyűlési termében 1909. év április hó 21-én fGyapay Pál főispán elnöklete alatt tartotta meg alakuló közgyűlését. A szövetség első ügyvezető elnöke f Bátorkeszei Kobek Kornél földbirtokos, országgyűlési képviselő, bátorkeszi önkéntes tűzoltóparancsnok, a szövetség titkára pedig Kászon-Jakabfalvi László István, most Esztergom város tanácsnoka, országos tűzoltó szaktanfolyamot végzett önkéntes tűzoltóparancsnok lett, s ő volt az, aki a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség elnökségének megbízásából a vármegyei tűzoltó-szövetség megalakításának előmunkálatait is végezte. A vármegyei tűzoltó-szövetség elnökségének 1910. évben kiadott első évi jelentése szerint ez időben elég szomorúan állott a vármegye tűzrendészete. Esztergom várost és egy-két községet kivéve alig volt szervezett tűzoltósága és felszerelése is a legtöbb községnek nagyon hiányos volt. A szövetség elnöksége munkáját a vármegye tűzrendészeti szabályrendeletének átdolgozásával kezdte meg, amely új szabályrendeletben szerveztetett egy vármegyei és két járási tűzrendészeti felügyelői állás. A tűzoltóságok és tűzoltószerek számbavétele után megkezdődött az új tűzoltótestületek alakítása, a régiek átszervezése és az országos egységes szabályok értelmében a tűzoltók szakszerű kiképzése. A módosabb községek tűzoltótisztjei kerületi tanfolyamra küldettek, a községi tűzoltók kiképzése pedig a főispán által időközben vármegyei tűzrendészeti felügyelővé kinevezett László István szövetségi titkár által a megye különböző községeiben tartott egynapos tanfolyamok útján kezdődött s ezekre a főszolgabírák 5—6 község tűzoltóságának altisztjeit rendelték be. A gyakorlati ismeretek terjesztésére ezenkívül 1911. évben már tűzoltóversenyt is rendezett a szövetség és azon öt tűzoltócsapat vesz részt. Az 1912. évről kiadott évi jelentésében László István vármegyei tűzrendészeti felügyelő már arról számol be, hogy 17 új tűzoltótestület alakult a vármegyében, s hogy a vármegye területén hét új egységes tüzifecskendő, 13 vízhordó lajt és 184 m új nyomótömlő szereztetett be. A tűzrendészet iránti érdeklődés minél szélesebb rétegben való felkeltése végett a szövetség évi közgyűléseit minden évben más-más községben tartja, s hogy a központ munkája nem volt eredménytelen, ezt legjobban bizonyítja az, hogy míg a közgyűlésen 1911. évben 125 tűzoltó volt jelen, addig 1914. évben már 326. Az 1914. évben kitört világháború a szépen megindult szervezési munkát megakasztotta, s miután a tűzoltók legnagyobb része bevonult, a szervezés helyett a vezetőségnek a pótlásról kellett gondoskodnia, Esztergomban pedig a harctéri beteg és sebesült katonák szállítás-mentése és szállítása érdekében O'sváth Andor főparancsnok gondoskodott.

1 A szövetség tényleges célkitűzései az egész háború alatt teljesen szüneteltek. 1920-ban Revisnyei Reviczky Elemér, a központi járás főszolgabírája kezdeményezésére összeült a szövetség választmánya és szomorúan állapíttatott meg, hogy minden elpusztult s mindent elülről kell kezdeni. Az 1921. évben megtartott közgyűlésen a szövetség ügyvezető elnökéül Reviczky Elemér, alelnökéül László István választatott meg s ettől kezdve a romokon ismét megindul az építő munka. 1922. évben már megkísérel a szö1 Ez volt a mentőszolgálat esztergomi első fecskéje. ,398