Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

Kerekes (nemes). 1722 május 1-én Jeremiás és István testvérek I. Lipóttól nyerték nemességüket. Atyjukat Istvánnak hívták. Jeremiás felesége nemes Miticzky Mária, istvánné ozv. Turchányiné sz. Horváth Katalin. (Fost. adv. 7. 24.) Földesúri joggal bírtak Bihar, Szabolcs, Arad (Rákóczi lt. 94. 3.) és Esztergom megyében: Karván. Leszármazóik közül Péter 1774-ben igazolta nemességet, amelyet Esztergom vármegye azon évi november 3-án hirdetett ki. Kerekes Péter felesége Loó iára volt. XIX. század eiejen a család meg Esztergom megyében élt. Nevét „Kerekessy"-nek is írták (Neo Reg. A. 1281. 11.). Kerteszy. A család 1622 október 3-án nyert címeres nemeslevelet II. Ferdinánd királytól. Ezt Ádám 1734 november 26-án mutatta be Esztergom vármegye közgyűlésen. Az 1754—55-i nemesi összeírásban e családból Áuáin szerepel Esztergom vármegye nemeseinek névjegyzékében. Kobek (bátorkeszi). Lengyel származasú család. István 1895-ben nyert címeres nemeslevelet. Bátorkesziben szerzett birtokot. Nemességét 189Gban Esztergom vármegyében hirdettette ki. Tagjai közül István 1901—1905ben a köbölkúti kerület országgyűlési képviselője, fia: Kornél Esztergom vármegye volt főispánja, 1919 március 21-ig hadügyi államtitkár. Vele a térfiág kihalt. Címer: arany pólyával vágott, kék pajzsban, zöld alapon, fészkében ülő, fiait vérével tápláló, természetes színű pelikán; a vágási vonal felett két ezüst liliom között hatágú aranycsiliag. Sisakdísz: Kiemelkedő felkantározott fehér paripa. Takarók: Mindkét felöl kékezüst. Jelmondat: Nunquatn Otiosus. Koller (nagy-mányai, nemes, báró és gróf). Tirolból származik. A nemesi ág a XIX. sz. első felében Karva helységben bírt földesúri joggal, ezenkívül Sárkányfalva felerészét bírta. Komárom y. László, 1749-ben nyert nemesi bizonyságlevelet Pozsony vármegyétől és az 1749 május 29-én hirdettetett ki Esztergom vármegyében. Az 1754—55. évi nemesi összeírásban e családból a vármegye nemeseinek névsorában László szerepel. Kossovics. A család 1662 szeptember 7-én nyert címeres nemeslevelet I. Lipót királytól, 1752 február 28-án Esztergom vármegye nemesei közé iktatták. Az 1754—55. évi nemesi összeírásban e családból a vármegye nemeseinek névsorában, Márton jelentkezik. Kovács. Pál, István és Endre 1656 június 20-án igazolták nemességüket Esztergom vármegye közgvűiése előtt. János 1774-ben nyert nemesi bizonyságlevelet Esztergom vármegyeben. Kruplanicz (Krup- és Lanitzi). A család tiroli eredetű. Hazai őse Nyitra vármegyéből származik. E megyének nemessége sorában az 1754—55. évi összeírás alkalmával Jánost találjuk, Simon és fia, Kálmán 1833 január 14-én nyertek nemesi bizonyságlevelet Nyitra vármegyétől, mely 1833 március 21-én hirdettetett ki Esztergom vármegyében. Kálmán 1871—1894-ben Esztergom vármege alispánja, majd 1894—1900-ban főispánja volt. Kvasovszky. Gömör vármegyéből származik. Az 1754—55. évi nemesi összeírásban Kvasovszky Zsigmond Esztergom vármegye nemesei között szerepel. László (kászon-jakabfalvi). Törzsökös székely nemesi család, mely a csík-gyergyó-kászonszéki Kászon-Jakabfalva községben az első foglalás ősi jogával bírt ősi székely nemzetségből ered. A székelyek történetének ködös félhomályában vész el a család őstörténete. A székely oklevéltár, az erdélyi lustrák és a családi levéltár adatai alapján annyi állapítható meg, hogy a család legrégibb ismert őse: Kerekes Bálás, a Kaza-nemzetség Kerekes-ágának leszármazottja, aki 1467-ben Mátyás király oláhországi hadjáratában résztvett. A Báthori fejedelmek alatt vitézkedő ugyancsak Kerekes Bálás nevű ,277