Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék multja és jelene

Kézenfekvő tehát, hogy amennyiben Bottyán Esztergom lakosa volt, az esztergomi egyszerű nép azzal örökítette meg emlékezetét, hogy róla a határnak egy részét elnevezte s így maradt fenn a Bottyán-ér és a Bottyán-tó elnevezés. Ami most már azokat az eseményeket illeti, amelyek Esztergom megyében Bottyán szerepléséhez fűződtek, vissza kell térnünk arra az időpontra, amikor Bottyán a Dunántúlon bevégzett küldetéséből visszatérve, 1705 aug. 1-től fogva a karvai átkelő védelmére rendeltetett. Amint tudjuk, Rákóczit már foglalkoztatta Esztergom visszavételének terve s minthogy erről Bottyán is tudott, elhatározta, hogy a vár őrségének élelmezését megnehezíti. Megtudta ugyanis, hogy a várbeliek szarvasmarháit az esztergomi határban legeltetik. Augusztus 6-án tehát lovasaival az esztergomi legelőn termett és onnan minden lábas jószágot a túlsó partra hajtatott. 1705 szeptemberében Bottyán arra kapott parancsot, hogy a Herbeville hadseregének Erdély irányába szándékolt előretörését megakadályozandó, csatlakozzék a Hatvannál összpontosított haderőhöz. Ugyanazon időben Herbeville is megindította hadseregét, amely a Csallóközből Buda felé igyekezve, Esztergom vármegye túlsó felét, úgyszólván mindenéből kifosztotta, különösen nem kiméivé Bottyán birtokait. Ily körülmények között és akkor, amikor Hatvannál nem sikerült Herbevillének előretörését megakadályozni, Bottyán lovasaival a Dunántúlra húzódott avégből, hogy a Vértes hegység és Érsekújvár között szükséges összeköttetést biztosíttassa.

1 Esztergomnak a császáriak által történt visszavétele és Herbeville hadseregének átvonulása után Rákóczi csapatainak másutt el nem foglalt részei ismét megszállották Esztergom megye túloldali részét, helyreállították a karvai révet és elkövették azt a merészséget is, hogy közülük kétszáz lovas hajdú november 14-én Esztergomra támadt s a velük szembeszálló rác katonasággal megütközve, ezek közül 'háromszázat másvilágra küldött, zsákmányolt, fontos hadi rendelkezéseket tartalmazott leveleket szerzett s diadallal tért vissza Karvára. Ugyanazon a napon Bottyánt az a kitüntetés érte, hogy a fejedelem a dunántúli hadvezetést reá bízta. Bottyánt ez a megtiszteltetés Bátorkeszin érte s onnan december 15-én huszárjaival és az Eszterházy Antal alatt állott dragonyos ezreddel

2 Bátorkesziről nyomban elindult és a karvai réven átkelve, Esztergom megyében ép úgy, mint az egész dunántúli részen gyorsan elérte azt, hogy mindenütt a fejedelem zászlója lobogott. Bottyán egy éven át volt dunántúli hadparancsnok s e tisztét a fejedelem hozzájárulásával Eszterházy Antalnak átadván, 1707 januárjában hű lovasai kíséretében hazatért Bátorkeszire és a telet részben itt, részben Érsekújvárott töltötte, majd pedig felsőbb parancsra a Vág környékének védelmére indult. Az 1708-ik esztendőtől fogva egyrészt XIV. Lajos francia királynak szószegése, másrészt Rákóczi anyagi tehetségének kimerülése már jelentették, hogy a szabadságharc ügye végzetes fordulat előtt áll. A trencséni csatavesztést (1708) 1710-ben a romhány-vadkerti követte s ezt követőleg 1710 szeptember 24-én Érsekújvár is kiesett a kurucok kezéből s hogy teljesedjék a végzet, következett a pestisjárvány, melynek következtében a nyolc éven át folytatott hősies küzdelem ellanyhul ugyan, de még itt-ott fellángol addig, amíg a fejedelem orosz segítségért Lengyelország felé veszi útját és át netn adja a hatalmat gróf Károlyi Sándornak, aki Rákóczi távollétében és beleegyezése nélkül 1711-ben megköti a szatmári békét s ezt követőleg lehanyatlanak a vihartépett zászlók és elnémulnak a tárogatók... 1 Villányi i. m. 172. 1. 2 Thaly: Dunántúli Hadjárat, Századok, 1879. 277—286. 1. 118