Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza

KOMÁROM-ESZTERGOM MEGYE RÖVID LEÍRÁSA ÉS BIBLIOGRÁFIÁJA - TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS

TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS Szemere, Jászfalu, Csúz, Für, Gyalla, Madar, Marcelháza, Kurtakeszi, Pat, Szentpál, Aranyos, Felsőbök, Ekei, Érsekiéi, Nagykeszi, Kiskeszi, Néma, Felsőcsicsó, Kisfüs, Nagyfüs, Kistany, Nemesócsa, Pusztaócsa, Egyházasszakállas, Szilas, Felsőszakállos. Az érintett területeket két részről is adóztatták: mind a török, mind a császári csapatok beszedték az adót. A Párkány és Ersekjúvár között Magyarszőgyénben emelt palánk hosszú évtizedeken keresztül állt ellen a török támadásnak. 1606-ban a zsitvatoroki, 1625-ben a hidasgyarmati, 1626-ban a szőnyi békét Komárom vármegye területén kötötték meg. Esztergom vármegye nemesi közgyűlése bizonyíthatóan 1618-tól Érsekújvárott ülésezett, az esztergomi nemesek a várban szolgáltak mint végvári katonák és tisztek. 1653-ig van ennek irásos nyoma, de feltehetően 1663-ig tartott ez az állapot. 1663-ban a törökök elfoglalták Érsekújvárt, így jelentős nyugati terület került uralmuk alá. Az érsekújvári vilajet kiterjedt a korábbi két vármegye Dunán inneni területeinek nagy részére Komáromot és a Csallóközt leszámítva. Komárom vármegye folyamatosan működött, Esztergom vármegye nemesi közgyűlése a török kiverése után 1696-ban szerveződött újjá. A Rákóczi szabadságharc idején tevékenységük megszakadt. Esztergom 1710-ben, Komárom vármegye 1712-ben alakult újjá. Az ezt követő évtizedekben jelentős számban telepítettek az elnéptelenedett falvakba németeket és szlovákokat. A két vármegye népességéről képet ad az 1784-1787-es népszámlálás. A Dunán inneni falvak, mezővárosok közül kiemelkedik Bátorkeszi 1635, Bucs 1017, Farnad 1159, Magyarszölgyén 1326, Muzsla 1611, Nagyölved 1270, Németszölgyén 1074 fővel: a Komárom vármegyei települések közül: Csúz 1195, Ekei 1099, Guta 3488, Kürt 1571, Madar 1095, Ó-Gyalla 1361, Perbete 1885, Szemő 1069, Szent Péter 1773, Udvard 2559 fővel. II. József 1786-ban összekapcsolta a két vármegyét és ideiglenes székhelynek Tatát tette meg. Ez az egyesített megye azonban csak az uralkodó haláláig maradt fent, 1790-ben a két vármegye ismét szétvált, korábbi központjaival: Esztergommal és Komárommal. Mindkét vármegyét érintették a 19. század első felének változásai a napóleoni háborúk hatása, az adminisztrátori rendszer életbeléptetése. A vármegyék közönsége lelkesedéssel fogadta az 1848-as forradalmat, s 1848 májusában mindkét régi nemesi vármegye megszűnt, átadva helyét a vármegyei bizottságoknak. Komárom vármegye bizottsága a szabadságharc végéig működött, a másikat megszakította az 1849 január 15-i császári katonai megszállás. Esztergom megye forradalmi bizottmánya, amely az Országos Honvédelmi Bizottmányt támogatta, a megye székhelyen alakult újjá, majd Bátorkeszibe és Komáromba költözött. A szabadságharc leverése után mindkét megyében császári-királyi biztos vette át a megyei apparátus irányítását. 1851-ben a Dunán túli részeket Esztergom székhellyel Esztergom vármegyeként, a Dunán inneni részeket Komárom székhellyel Komárom vármegyévé szervezték. Az így kialakított két megye 1860-ig működött, amikor az októberi diplomát követően egy rövid átmeneti időszakra ismét az 1848-ban választott vármegyei bizottmányok jöttek létre. 1861-től újra szoros központi irányítás alatt működött a két megye. A kiegyezés eredményeként kezdték meg működésüket ismét a választott vármegyei törvényhatósági bizottságok. 1896-ban Esztergom megszűnt törvényhatósági jogú városként működni, de szabad királyi város maradt, betagolták a vármegye szervezetébe. Ekkor csatolták vissza Esztergom vármegyéhez a 17. század végétől enklávéként Komárom vármegyéhez tartozó Lábatlant és Piszkét. A két vármegye helyzetében alapvető változást hozott az 1918-as háborús vereség. 1919 januárjában a csehszlovák légió csapatai szállták meg Komáromot és Párkányt. A Magyarországi Tanácsköztársaság kikiáltása után a közlekedést is megszakították a csehek a dunai hidakon. Esztergom vármegye munkástanácsa és direktóriuma Esztergomban, Komárom vármegye direktóriuma Komárom-Újvárosban alakult meg, majd működött Szőnyben és Tatán is. Mind Esztergom, mind Komárom vármegye két részre szakadt a trianoni döntés miatt, Magyarország része maradt Komárom vármegye 92 községéből 44, 1439 négy23