Esztergomi helikon

Tartalom - Szerzők kislexikona

KÓS KÁROLY (Temesvár, 1883 — Kolozsvár, 1977) építő- és iparművész, grafikus, tanár, író, újságíró, szerkesztő, könyvkiadó 1907-ben a budapesti műegyetemen szerzett építészmérnöki diplomát. Legnevezetesebb épületei 1908 - 1914 között készültek. (Ilyen például a zebegényi katolikus templom, épületek a budapesti állatkertben, a Székely Nemzeti Múzeum Sepsiszentgyörgyön, református templom Kolozsvárott.) Rendszeresen kutatta és tanulmányokban is feldolgozta a székely népművészetet. Ennek elveire, formanyelvére alapozta saját művészi felfogását, épületterveiben főként a kalotaszegi népi építészet motívumait használva fel. Egy isztambuli ösztöndíjas tanulmányút (1917 - 18) után, 1919-től Sztánán élt, birtoka jövedelméből és alkalmi grafikai, nyomdai munkákból. Az Erdély területével Romániához került magyarság politikai életében fontos szerepet vállalt: társszerzője volt a Kiáltó szó c. röpiratnak és közreműködött az Erdélyi (későbbi nevén Magyar) Néppárt megalakításában. Az erdélyi „három nemzet" kulturális együttműködésének és a magyar szellemi életnek megszervezésében a két háború között történelmi jelentőségű munkát végzett. 1924-ben megalapította az erdélyi írók önálló könyvkiadó vállalatát, az Erdélyi Szépmíves Céhet, 1931-ben pedig a romániai magyar képzőművészek szervezetét, a Barabás Miklós Céhet. Mindkettőnek megszűnésükig (1944) igazgatója volt; az előbbinek folyóiratát — az Erdélyi Helikont — is szerkesztette 1931-től. Szépprózai munkákkal viszonylag későn és nem nagy számban jelentkezett, de az irodalomban éppúgy maradandót alkotott, ahogy építészként és grafikusként is. Varjú nemzetség c. regénye (1925) a 17. századi Erdély krónikája. Legjelentősebb regénye, Az országépítő (1934) Szent Istvánról szól: a nagy király jellemfejlődésének belső folyamatát ábrázolja, amelynek során hozzánőtt roppant történelmi szerepéhez. Színpadi változatát is elkészítette, ezt először a budapesti Nemzeti Színház adta elő (1942). Másik jelentős történelmi drámáját az 1437-cs erdélyi parasztfelkelésről írta (Budai Nagy Antal — 1936). 1945-től újra politikai szerepet vállalt: a Magyar Népi Szövetség Kolozs megyei elnöke (1945 - 46) és nemzetgyűlési képviselő volt (1946 - 49). Nyugdíjba vonulása után (1953) főleg irodalommal foglalkozott és kiterjedt levelezést folytatott. MAKKA1 SÁNDOR (Nagyenyed, 1890 — Bp. 1951) erdélyi református püspök, egyetemi tanár, író. Teológiai és filozófiai tanulmányait befejezve Sárospatakon és Kolozsvárott tanított. Mint püspök, sokat tett az erdélyi magyarság anyanyelvi iskolaügyéért, kulturális lehetőségeinek megtartásáért és fejlesztéséért, — a román szenátus tagjaként pedig a politikai jogok védelmében is. A kisebbségi küzdelmekbe belefáradva hagyta el Erdélyt: 1936-tól Debrecenben egyetemi tanárként működött. 198