Esztergom Évlapjai 2000

HORVÁTHY Péter: Egy lokálpatrióta esztergomi „euro-polgár" vallomásából (Nagyfalusi Tibor interjúja Horváthy Péterrel)

érdeklődő Fazekas-szellem, az egyenesség érte a legtöbbet. - „Ki írta ma itt a leckéjét ?" rontott be a franciatanár órára. Hárman azonnal fölpattantak; meg is kapták az elégtelent. A színvonal rendszer-hűséggel párosult. Míg Esztergomban az alig rejtett ellenzékiség jellemezte a tanárokat, itt hívó, meggyőződéses marxistának mutatta magát mindenki. Röstelkedve állapítom meg, hogy a Fazekas tán több politikust adott, mint matematikust. Hogy érezted magad a fővárosban? Egy vidéki gyereknek társadalmi előbbre jutás a Pestre kerülés. Ez nálam felemás módon jelentkezett: tizennegyed magammal aludni, emeletes ágyon nem kifejezett előlépés, még akkor se, ha otthon is négyen voltunk egy szobában. A Kulich Gyula Szocialista Fiúkollégium, ez a sztálinista kövület, és a Fazekas: két külön világ. Mégis, kitűnőnek lenni a Fazekasban, diákolimpiára utazni - ez valamelyes rangot adott az állami gondozottak, meg tsz-ösztöndí-jas szakközepesek között is. Igyekeztem kihasználni a Főváros nyújtotta lehetőségeket. Először is, a központi szakkörök: az Iflú Fizikusok Köre a tv-vel társbérletben működő Technika Házában, meg a diákolimpiai előkészítő az ELTE-n. Aki kiment HÉV-vel Csepelre, Vermes Miklóstól, a Fasori Gimnázium utolsó fizikatanárától tanulhatott. Nekünk itt, házon belül matematikusabb szellemiségű szakkört tartottak. De a kulturális életre is gondolok. Ingyen jártam koncertre a Zeneakadémiára. Eleinte Pécsi Sebestyén - nagyapám volt diákja segítségével, majd, hogy otthonossá váltam a II. emeleti karzaton, már saját erőből is. - „Egy gyufaszálat sem lehet már itt leejteni!" - tárta szét a kezét a jegyszedő néni. „Nem dohányzom!" - bújtam át a karja alatt. Gyakran mentünk színházba is. Ez a hatalmas épület! A páholyok, zsöllyék, tükrök és függönyök! A színészek! A jelmezek! Mekkora csoda egy vidéki gyerek számára! Mégis idegen maradtam Pesten. Nem tudtam otthon érezni magam ebben a hatalmas városban. Az esztergomiak rejtett felsőbbrendűségi érzése is motoszkált bennem: végül is az ország első igazi fővárosából jöttem ide, a felkapaszkodottak közé. Álruhás hercegnek, Esztergom képviselőjének tekintettem magam, kopott, elnyűtt mackónadrágomban. Kapcsolatban maradtál Esztergommal? Életem a gimnázium, a kollégium és az Esztergom-pesti busz bűvös háromszögében zajlott. Hét közben Pesten voltam, de a hét végén hazajöttem. A büdös, levegőtlen, sötét pesti utcák után várt itthon a strand, a Duna, a Sziget. A Vároldalban kószáltunk; az elkoszolódott pesti bérkaszárnyák helyett barátomék Kis-Duna parti kertjében beszéltük meg a Mat-lap példákat. Ősszel, a Kis-Duna part töltésén sétálva, Bach D-dúr szvitjét hallgattam táskarádión.... Jobb zsebemben Verlaine verseskötete, a balban a Zsebszótár. (Rám is kérdezett valaki a Szemészet várótermében: „Maga két könyvet olvas egyszerre?!") Nemcsak a nagymamámat látogatni jártam a Keresztény Múzeumba, de a képeket is látni kellett újra, legalább hetente egyszer. Mucsi András (nekem akkor Bandi bácsi) 290