Esztergom Évlapjai 1988

Hegedűs Raymund: Fejezetek Esztergom történetéből (1683—1705)

jogait. Ami pedig a konkrét panaszokat illeti, arra az alábbiakat javasolta : — a földi és vízi vámok helyébe harmincad kerüljön, és amíg meg nem szervezik a harmincadhivatalt, a felügyeletet az élelmező tiszt, Johann Paul Piringer lássa el; — a várparancsnokot nem illeti meg a borkimérés, az adókivetés és becslés joga; e jogokat a hadműveleti területen a legfőbb hadbiztosság gyakorolja, a katonaság legfeljebb asszisztál a hadbiztosság felkérésére; — a parancsnok és a tisztek tegyék jóvá a só eltulajdonítását; a sütéshez elegendő só áll rendelkezésre, az utánpótlás is biztosítva van, ezért Piringer adja el a felesleget (a tisztek által visszaszolgáltatott mennyiséget) a helyszínen; — a pamutfonalat nem szabad hadizsákmánynak tekinteni, mert a vár török helyőrsége megadta magát; ezért az volna a legjobb, ha a parancsnok eladná a pamutot, és az árát befizetné a hadipénztárba; — a helyőrség élelmezését a többi határváréhoz hasonlóan kell megszervezni: a kenyeret és az élelmet a valóságos napi létszámnak megfelelően kell kiosztani vagy megváltani; — a törökkel való kereskedés lehetőségét fontolják meg magasabb helyeken és úgy határozzanak: — a hal- és vadfogás is a kameráliákhoz tartozik, de mivel még nincs harmincadhivatal, Piringer adja ezt a jogot bérbe, és a befolyt összeget számolja el. A hadbiztos-tábornok javaslata elsősorban a császár érdekeit, így végső soron a hadiérdekeket kívánta szolgálni, amikor korlátot szabott a tisztek addig korlátlan harácsolási vágyának. A kamara urai úgy vélték, hogy a túlkapások megszüntetésével gazdagabb anyagi források állnak majd az uralkodó rendelkezésére. Erre azért is törekedtek, mert megítélésük szerint a külföldi anyagi támogatás apadóban van, és a birodalmi fejedelmektől sem várható egyelőre nagyobb segítség. Tény, hogy a kamarai igazgatás még erősen akadozott, ezért azt javasolta az udvari kamara, hogy a bevételek növelése érdekében egy magasabb kamarai intendást nevezzenek ki (5.). 2. A császári seregek 1684 nyarán eredménytelenül ostromolták Budát. A háború folytatásához, nagyobb katonai sikerek eléréséhez újabb pénzforrásokat kellett a helyszínen feltárni. Ezt kívánták szolgálni az ún. helyzetfelmérések. A császár 1684. szeptember 12-én megbízta Carl von Belchamps udvari kamarai tanácsost, hogy szerezzen megbízható híreket a felszabadult Esztergom, Vác és Pest területéről, valamint a körülöttük fekvő falvakról. Segítségül mellé adták Szombaty Ferencet, a csáktornyai koronauradalmak kormányzóját és Zbirkó Györgyöt, a számviteli hivatal tanácsosát (6.). A bizottság munkája nem lehetett könnyű és veszélytelen a nemrég felszabadított területeken, ezért a katonai parancsnokokhoz címzett ajánlólevelekkel (litteras patentes) látták el a bárót. Belchamps küldetése ugyanakkor kényes is volt, mert egyrészt véget kellett vetnie a katonai parancsnokok túlkapásainak, másrészt viszont meg kellett nyernie 183