Esztergom Évlapjai 1983

Dr. Prokopp Gyula: Régi esztergomiak

Hogy munkásokat szerezzen, háromnyelvű (magyar, német, szlovák) nyomtatott felhívást bocsátott ki, házat és több évi mentességet ígérve a letelepülőknek. Tíz ház fel is énült a Víziváros és Szentgyörgymező közötti, akkor még beépítetlen Duna-parton, de Barkóczy halála (1765) miatt félbeszakadt a telepítés. Szenttamásnak szintén nem volt mezőgazdasági területe, lakói — az uradalmi alkalmazottakon kívül — iparosok és napszámosok voltak. A legnagyobb településről, a királyi városról van a legtöbb adatunk. Itt „armalis", azaz címeres, de birtok nélküli, jórészt iparossorban élő nemesek, szökött jobbágyok, vándor iparosok és a várőrség családos katonái verődtek össze és alakítottak városi közösséget. Akinek háza volt a város sáncain belül (ezekhez a házakhoz szántóföld és egyéb külsőség is tartozott) és a polgárjogot is megszerezték (ezért külön illetéket kellett fizetni), az volt a város polgára (civis, Purger), aki a külső, illetőleg belső tanács (senatus) tagjainak megválasztása által részesedett a város önkormányzatában. Akinek nem volt polgárjoga, az csak egyszerű lakos (incola) volt, aki vagy bérlőként (zsellér) lakott valamelyik polgárházban, vagy a sáncon kívül kunyhókban húzta meg magát. Ez a szervezet azonos volt azoknak a királyi városoknak a szervezetével, amelyek a török hódítástól menten folytatták ősi életüket. Esztergom új polgárai e városok testvérének, a középkori Esztergom jogutódának tartották magukat, és ezt a vélekedésüket a budai kamarai adminisztráció (a város közvetlen felügyeleti hatósága) is támogatta. Mégis csak akkor vált a városuk teljes jogú „szabad királyi város"-sá, mikor erről királyi oklevelet kaptak. így volt ez a közel egyidejűleg felszabadult másik két királyi város, Buda és Székesfehérvár esetében is. Esztergom I. József királynak 1708. február 18-án kelt oklevelével nyerte el a szabad királyi város jogállását. Egy 1699. évi összeírás felsorolja a városban lakó nemeseket: Sinka György bíró, Szabó Mátyás, Sélley János, Sélley Gergely, Szabó István, Babó Imre, másik Babó, Heder Péter, Kocsy Péter, Grassalkovics János, Svár János, Paporniczky Miklós, Gyarmaty Márton, Ferencfy Márton, Keselyű János, Herba Borbély György, Pathó Ferenc, Kapuváry György, Ökör, másképp Mészáros Mátyás, Nagy Ádám, Kéry János, Zana György, Jászberényi György, Lábady István, Ároky Péter, Zelner György.

1 A szökött jobbágyokról szól Bottyán Jánosnak 1696-ban a királyi kancelláriához intézett panasza.

2 Eszerint az akkori városbíró, a 12 tagú városi tanács nagyobb része és a város számos más lakója Bátorkesziről és Köbölkútrol, Bottyán zálogbirtokairól származó jobbágy. — A város 1701. évi jegyzőkönyve említi Ekóczi Mártont, a Csallóközben lakó Mórocz György jobbágyát.

3 Az 1708. évi kiváltságlevél szerint csak katolikus vallású telepedhet le a városban, a görögkeletiekkel azonban — némi küzdelem után — már kezdettől fogva kivételt tettek. II. József türelmi rendelete előtt csak Szenttamáson lakott néhány zsidó család. A nemzetiséget illetően a Vízivárosban a németek voltak többségben, a többi helyen a magyarok. A kisebbségek közül a legerősebb volt a német, 392