Esztergom Évlapjai 1979

Dr. Csiffáry Nándor: Martsa Alajos emlékére

Csiffári Nándor: MARTSA ALAJOS EMLÉKÉRE Martsa Alajos, a Szocialista Hazáért Érdemrend tulaidonosa, Esztergom díszpolgára, a Babits Mihály Városi Könyvtár nyugalmazott vezetője, szerkesztőbizottságunk tagja rövid szenvedés után 1979. április 15-én Esztergomban váratlanul elhunyt. Martsa Alajos 1910. május 31-én Pozsonyban vasutas családban született. 1919-től élt Esztergomban, itt végezte a középiskola négy osztályát. 12 éves korában súlyos mozgásszervi baleset érte, aminek gyötrelmes következményeit élete végéig hősiesen viselte. Előbb könyvkötő- majd fényképésztanuló lett. Felszabadulása után Makón, Budapesten, Szegeden dolgozott. A szociális problémák iránt fogékony fiatal fényképészsegéd 1930—31-ben Szegeden került kapcsolatba a kommunista munkásmozgalommal, amelynek tántoríthatatlan harcosa lett. Hamarosan megismerte a munkanélküliség kemény megpróbáltatásait is. 1931-ben hazatérésre kényszerült Esztergomba, ahol 1933-ban társként sikerült munkához jutnia egy fotoműhelyben, de a művészi ambíciókkal teli fiatalember nem tudott megalkudni az igénytelen, szürke robotmunkával. 1935-ben váratlan fordulatot vett élete. Az észak-afrikai Sousse-ba (Tunisz) szegődött fényképészsegédnek. Még ebben az évben tagja lett az ottani — legális — kommunista pártnak. 1937-ben édesanyja halálhírére hazautazott és műtermet nyitott Esztergomban. Jóhírű művészi fotói révén a magyar irodalmi és művészeti élet kiválóságaival: Móricz Zsigmond, Tersánszky J. Jenő, Babits Mihály, Berda József, Csorba Géza, Ferenczy Béni, Barcsay Jenő stb. került ismeretségbe, barátságba. Martsa Alajos személye körül hamarosan egy illegális kommunista csoport alakult ki, amely 1938 után hamis igazolványokkal, iratokkal látott el zsidó üldözötteket, katonaszökevényeket, internáltakat. Kapcsolatot találtak a dorogi szénmedence illegális kommunistáin kívül a felvidéki, budapesti, csepeli és pesterzsébeti kommunistákkal is. Az 1944. október 15-i nyilas puccs után a biztos letartóztatás elől illegalitásba vonult. A felszabadulás Budapesten érte. 1945. február 10-én tagja lett a Magyar Kommunista Párt VII. kerületi szervezetének. Néhány hét múlva — a vasúti közlekedés megindulása után — 1945. március 28-án hazatért Esztergomba, ahol azonnal fontos szerepet vállalt a kommunista pártszervezet építésében és az új demokratikus közigazgatás megteremtésében. 1945 áprilisában ő lett Esztergom—Komárom vármegye első alispánja, majd június 1-től 1947. március l-ig a város függetlenített kommunista párttitkáraként dolgozott. Személye iránti bizalom tükröződik abban, hogy 1945 júniusában az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselőjévé választották, ahol szeretett városát képviselte. 184