Esztergom Évlapjai 1938

Sinka Ferenc Pál: Esztergom vidékének honfoglaláskori multja

100 Sinka Ferenc Pál Methodios érsek a következő 885. év ápril 6-án meghalt. Vele együtt a fajiságon alapuló szláv egyház gondolata és szervezete is sírba szállt. Azonban tagadhatatlanul az ő érdeme, hogy a működése területein élő szlávok mai napig a római katolikus egyházhoz tartoz­nak. Ezt a nagy érdemet méltányolta XIII. Leo pápa, amikor őt bátyjá­val, Cyrillel együtt szentté avatta. Halála Wiching nyitrai püspököt újabb feladat elé állította. Szvatopluk országát a tévtanítóktól kelle megtisztítania. Evégből Rómába megy, ahol feltárja a szláv ritus használata által létrejött állapotokat. V. István pápa egy brévéjét hozza onnan Szvatopluknak, amelyben az teljes elismeréssel van a fejedelem ténykedése iránt, Methodios működését pedig helyteleníti. Elvárja a morvák „ király "á­tól, hogy ő az egyházhoz való hűségének további jelét fogja adni. Csakugyan, Szvatopluk a következő 886. év nyarán Methodios idegen származású szláv papjait, Gorazd vikáriussal együtt, az ország­ból kiutasította. Azok innen Bolgárországba, a bizánci patriarchátus joghatósága alá menekültek, ami kétségtelen bizonyíték a tévtanításuk mellett. Wiching nyitrai püspök egyházmegyéje, illetve joghatósága, Methodios halála következtében, nemcsak a Garamig, hanem szükség­képen Moravia egyéb részeire is kiterjedt, nevezetesen a mai pilisi hegység, Esztergom, Komárom, Győr és Veszprém vármegyék vidé­keire is. A königstettei egyezmény, ugyanis, Szvatoplukot Pannónia fejedelmének ismerte el; tehát Pannónia nagyrésze az ő országának egyházi ordináriátusa alá tartozott. A püspökség pedig, amelyhez e rész csatoltatott, egyedül a nyitrai volt. 1 Arnulf herceg utóbb is elérte célját. Vastag Károlyt, a normanok­kai szemben ért háborús veszteségei miatt, a német hűbéresek meg­fosztották trónjától és helyébe 887-ben Arnultot tették meg királlyá. Károly a következő év elején meghalt. Szvatopluk nem csekély aggodalommal nézte a változást, mert ismerte Arnulfot, akinek minden törekvése a német hatalom teljessé­gének elérése volt. Épen azért, amidőn arról értesült, hogy Arnulf Lotharingiát meghódította a fia számára, ő is hasonló okból sietett behódolni, ami 890-ben Omuntesbergben meg is történt. Arnulf azért még nem felejtette el a multat. Már 892. év július havában frank, bajor és sváb csapatokkal tör be Moraviába, hogy azt megsemmisítse. Egy épen akkor arra járt magyar lovascsapatot is zsoldjába fogad és ezzel együtt négy hónapig dúlta Szvatopluk orszá­gát. Brászláv is vele tartott. A bolgár cár Laodimirral pedig megújítja a szövetséget és arra kéri, hogy ne adjon a morváknak sót, amely eddig, úgylátszik, vizi úton Erdélyből jutott el hozzájuk­2 A fuldai évkönyvekben, melyek ezidőben Regensburgban vezet­tettek és a krónikairónak alkalma volt Arnulf udvaráról a legközvet­lenebb értesüléseket szerezni, becses adatokat találunk hazánk hon­foglaláskori történetéhez. így megtudjuk belőlük azt is, hogy 894-ben a magyaroknak (avari qui dicuntur ungari) egy nagyobb csapata. 1 Hummer: idézett mű 97. 1. 3 Annales Fuldenses, ad Annum 892. — Magyar Honfoglalás Kútfői, 316. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom