Esztergom Évlapjai 1933

Sinka Ferenc Pál: A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál

82 Sinka Ferenc Pál Achmed nagyvezér a Párkányban történtekről értesülvén, hadait a Dunántúlról azonnal Esztergomba vezette, ahová augusztus 27-én érkezett meg. Megérkezését a várban ágyúzással fogadták. A dunai híd azalatt annyira elkészült, hogy szeptember 5-én nagyobb sereg kelhetett át rajta. Arra a hírre, hogy a török 18.000 lovassal és 12 000 afrikai gyalogossal közeledik, Heister a várostromot abbahagyta és seregével a Csallóközbe vonult vissza. A nagyvezér a felmentett várban 3000 embert és 500 kocsi élelmet hagyott. A vasvári békekötést Bécsben szeptember 26-án hagyták jóvá. Mire Achmed is visszatért Konstantinápolyba. Zrinyi Miklós kedves Újvárának pusztulását és a vasvári békét nem sokáig élte túl. Bécsi és külföldi ünnepeltetése csak fokozta fájdalmát, hogy hazája érdekében mit sem tehet. XIV. Lajos francia király nemcsak üdvözlő levelet és kitüntetést küldött neki, hanem pénzt is igért hadműveleteihez- Ez a bécsi udvar gyanúját még jobban felkeltette ellene. 1664. november közepén ifj. Bethlen Miklós látogatta meg őt Csáktornyán, akivel együtt egy vadásztársasággal vadkan űzésére mentek. Ennek lett az áldozata. Egy sebzett vadkan rátámadt és halálos sebeket ejtett rajta. Még ott az erdőben elvérzett. Halálának híre az egész művelt világot gyászba borította. Münchenben nagy gyászistentiszteletet is tartottak érte. Legjobban fájlalta azonban elhunytát VII. Sándor pápa, akiről december 29-éről keltezve az államtitkára az írja, hogy a gyászhír „senkit sem érinthetett fájdalmasabban, mint Ő Szentségét, aki a vitéz és jeles lovag iránt a leggyengédebb érzelmeket táplálta." Öccse, Zrinyi Péter is levélben tudatta a pápával bátyjának „vadkanvadászaton" történt halálát, kérve, hogy az elhunytról emlékezzék meg imáiban és családjától se vonja meg pártfogásét. A pápa válaszában biztosította őt, hogy az elhunytnak lelki üdvösségeért buzgón imádkozott és az egész családját atyai szeretettel öleli magához. VIII. Önkényuralom és nemzeti felkelés. — Thököly Imre fellépése. — XI. Ince pápa és Buonvisi követ tevékenysége. — Előkészületek a nagy háborúra. Montecuccolinak Zrinyi Miklóssal és a magyarsággal szemben tanúsított viselkedése, a vasvári békekötésnél az ország érdekeinek teljesen figyelmen kívül hagyása és a magyarok mellőzése a nemzet legjobbjait, köztük a királyhű Wesselényi Ferenc nádort is, az abszolutisztikus törekvés elien való szövetkezésre indította. A mozgalom, amelynek vezérei még Zrinyi Péter horvát bán és veje Frangepán Ferenc, Nádasdy Ferenc országbíró és Tattenbach János gróf voltak, az egész felvidékre, Horvátországra, sőt Stiria egy részére is kiterjedt. Sajnos, hogy a mozgalom a főbb vezetők vérpadrahurcolásával és a benne résztvevők vagyonának elkobzásával végződött. Legnagyobb bűnük talán az volt, hogy az egyetemes kereszténység ellensége, a töröknek szövetségét keresték. De mindvégig jó katolikusok voltak; 1671.