Esztergom Évlapjai 1933

Sinka Ferenc Pál: A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál

A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál. 149 A következő 1717. év május havában Savoyai Jenő herceg Belgrád visszafoglalására indult. Miután az ostromhoz való előmunkálatokat június és július havában elvégezte és a Száván vert hídon az egész seregét Belgrád alá vezette, megkezdte az ostromot. Khalil pasa, albán származású fővezér 200 ezernyi haddal jött a vár felmentésére. A két sereg közt augusztus 16-án volt a döntő ütközet, melyben a keresztények győztek. Augusztus 18-án a török a várat is feladta. Ezen nagy csatában a keresztények részéről alig 40 ezren vettek részt és a győzelmet itt is a lovasság döntötte el. Pálffy János tábornok és Ebergényi ebben a csatában is kitüntették magukat, de a harc hevében maga Jenő herceg is rohamra vezetett egy lovas ezredet. Ö is, Pálffy is megsebesültek. Nagy Lajos királyunk által épített Nándorfehérvár tehát, melyet Hunyady János is védett, újból Magyarország védőbástyájává tétetett. A Belgrád melletti vereség és a vár visszafoglalása Konstantinápolyban nagy hatást tett. A szultán kész volt békét kötni, amitől •— főkép külpolitikai okokból — a császár sem idegenkedett. A béke Pozsarevác szerb faluban 1718. július 21-én köttetett meg, mely szerint Temesvár és vidéke végkép visszakerült Magyarországhoz. A császári követek azt is kívánták, hogy II. Rákóczy Ferenc, Bercsényi Miklós és társai, akik Törökországban kerestek menedéket, „kellő büntetésük végett" kiadassanak. Erről azonban a törökök hallani sem akartak. A szultán hivatkozott a Koránra és kijelentette, hogy kész még a fővárosát is elveszíteni, mint magát a vendégszeretet törvényének megsértése által gyalázatnak kitenni. Ezzel Magyarország egész területe végkép és teljesen felszabadult a török uralom alól. Savoyai Jenő herceg külföldön is nagy diadalokat aratott, melyekkel XIV. Lajost is megalázó békekötésre kényszeritette. Nálunk, Magyarországon ő mérte a törökre az utolsó és legnagyobb csapásokat. A magyarság hálásan ismerte el érdemeit, amidőn a pozsonyi 1712—15. évi országgyűlésen őt az ország főrendei közé igtatta. Uralkodója jutalmul Csepel szigetén nagy birtokot adományozott neki. Bécsben halt meg 1736. év április 21-én, sírja az ottani Szent István-templomban van. Emléke pompás lovasszobor alakjában ott áll a budai várpalota előtt. I. Ferenc József király állíttatta oda 1900-ban és Róna József szobrász mintázta. Harcias alakja példaképül áll ott, hogy miként kell küzdeni királyért, hazáért. Magyarország a török uralom alól való felszabadítását a pápaságnak, a római katholikus vallás hitvallóinak, keresztény hadseregeknek és a Habsburgháznak köszönheti. Háláját a nemzet eziránt azzal rótta le, hogy a trónöröklés jogát a Habsburg-ház női ágára is elismerte. Nem volt ez teljesen új dolog, mert az uralkodó-család női tagjainak trónöröklési joga régebben is gyakorlatban volt. Savoyai Jenő herceg öreg korában még megérte azt, hogy mesterének, Lotharingiai Károly hercegnek unokája, Lotharingiai Ferenc 1736. év február 12-én nőül vette Mária Teréziát, a magyar trónon ült első Habsburg-házbeli királynőt. És hogy a magyar nemzet nem bánta meg az öröklési rendnek törvénybe iktatását, bizonyítja az