Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)
Első fejezet. Esztergommegye és város közállapota 1684—1714-ig - III. A megye és város adózási viszonyai s a jobbágyság helyzete
78 maga szedette be megbízottja által *) vagy pedig bérbe adta tizedjövedelmeit. A tizedet gabona, buza, rozs, árpa, zab, köles és tönköly, de nem szem, hanem kéve alakjában, széna és bor, továbbá a bárányok, gidák és méhrajok után természetben szedték ; a tized pénzről való behajtása a törvény tiltotta cselekmények kózé tartozott. A sürüen hozott tiltó törvények arról tanúskodnak, hogy e visszaélés koronként meg-meg ujult. Tizedügyekben a megyei törvényszék itélt (1635: 23.) A tizedszedők a falu bírójához szálltak ; ellátásuk fejében a biró fel volt mentve minden tized alól; épigy a hegymesterek is hasonló czimen, t. i. mikor a bordézsmát szedték. Esztergommegyében csekély kivétellel természetben hajtották be a tizedet, melynek beszedése végett a falvak tizedjárásokra voltak osztva. Ilyen volt pl. az esztergomi tizedjárás, melynek tizedét az esztergomi érseki tiszttartó szedett be az emberies s a törvénynek megfelelő érseki utasítás alapján. A község ez eljárásban hivatalosan volt képviselve s a tizedszedőknek a legnagyobb pontossággal kellett eljárnia. Mindent nyugtáznia kellett és pontos lajstromot vezetett. Nagy-Bény és Gyarmath (30 frt), Köbölkút (50 frt), Bátorkeszi és Uj-' falu (75 frt) tizedét összesen 155 frtért azok földesura, Bottyán.' vette bérletbe. A tizedszedőknek a behajtott tizedből és pedig 100 mérő gabona után 4 mérő, az állatokból 100 db. után 4 db., 100 akó bor után szintén 4 akó járt. A részért aratók aratórészük után 6 drt fizettek a tizedszedőknek (egyéni jövedelem gyanánt). A tizedből egyébiránt a községek kath. plébánosa az összes jövedelem negyedét vagy tizenhatod részét kapta. A tizedet mindenki, ki jobbágytelken lakott, köteles volt megadni, még azok is, kik földesuraik által szabadosokká (libertus) tétettek — de királyi hozzájárulás nélkül. Sokszor nagy hátrányára vált a jobbágynak, hogy mindaddig nem hordhatta be termését, mig a tizedszedés meg nem történt. A rossz időjárás a tizedelők késedelme miatt sokszor a legszebb termést tönkre tette. Törvény szerint (1622: 70) ugyan behordhatta termését, ha a tizedszedés Szt. Egyed napjáig meg nem történt s az 1647: 96 értelmében a bárány-, gida- és méhtizedet is be kellett hajtani és átvenni Ker. szt. János napjáig; a törvény megújítása (1715: 11) azonban ismét csak a visszaélések elburjánzásáról tanúskodik. Az érseki utasítás ép azért szigorúan meghagyja embereinek, hogy kellő időben végezzék dolgaikat; a tizedgabonát hordassák össze asztagokba, hogy kár ne érje és gondoskodjanak annak kicsépeltetéséről is. Az 1712-iki országgyűlési tárgyalások értelmében a tavasziak, tehát árpa, zab, tönköly és köles után nem kellett többé tizedet adni. 9) A föntemlitett tizeden kivül az érseki tizedszedők az úgynevezett kereszténységi pénzt is (12 dr.) szedték azon jobbágyoktól és zsellérektől, kiknek ') Rendszerint gazdatisztje s egy szolgálati viszonyon kivül álló egyén utján. 2) Eszt. városi tanács határozata 1713 Prot. 70 1.
