Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)

Második fejezet. Esztergom helyzete és szereplése II. Rákóczy Ferencz felkelése idejében - II. Esztergom utolsó ostroma és a felkelés hanyatlása. A szathmári béke (1711)

207 delemnél szabadon bocsáttatását; mert nem vétkes. Bottyán teljesítette is ké­relmét; több izben irt leveleiben nagyon eldicséri és tanúskodik ártatlansága mellett. Elmondja, 1) hogy mikor beteges állapotában személyesen bement az el­lenség által már ostromzár alá vett Várba, már akkor is saját szemeivel látta, a nagy zavart. Bonafoux, a várparancsnok is nem úgy beszélt, a mint kellett volna, „hanem csak mint afféle félemlett — csak szuszogott." A palotás vörös hajdúk (200 ember) is felzendültek és leakarták rakni a fegyvert; maga Boty­tyán ott a helyszinén agyba-főbe vert néhányat közölök. Csajági hajdúi is már nagy részükben meghasonlottak volt; csak Horváth Tamás mutatkozott eré­lyesnek és biztatta kitartásra az őrséget, hogy mindhalálig tartsák a várat. Egyedül abban hibázott, hogy „öreg szóval mondotta a militia előtt a puska­pornak defectusát" (t. i. hogy csak 80 mázsára való készletük van). Bottyán jó lélekkel mondhatja tehát, hogy a vár elestének nem ő az oka; sőt azt hiszi, hogy Horváth Tamás, hacsak maga maradt volna is a várban 500 haj­dújával, — megvédte volna Esztergomot. Bottyán azonban hasztalan kérte kegyeltje szabadon'bocsáttatását; mert Horváth Tamás csak közel egy évig tartó fogság után helyeztetett ismét vissza korábbi tisztségébe. * Gr. Eszterházynak már a felkelők főerősségét és hadszertárát, Érsekújvárt féltő aggodalma alaptalannak bizonyult. A császáriak egyelőre nem fenyegették Érsekújvárt; a Karvánál ismét állást foglalt kuruezok őrsége pedig itt továbbad is fedezte a dunai átkelést. Sőt november 14-én vagy 200 hajdú a karvai őr­ségből reácsapott Esztergom kir. városra; itt 30 ráczot levágtak, a várparancs­nok leveleit elfogták és szerencsésen visszatértek Karvára. Eszterházy okt. 16-án az élő Istenre kéri a fejedelmet, hogy küldje át a Dunántúlra Bottyánt; hacsak kétezer hajdúja leszen is: nagy dolgokat vihetne ott véghez. Mert a dunántúliak is csak Bottyánban reménykednek, mint a ki egyedül képes megtartani és megvédeni ez országrészt. Maga Eszterházy okt. 19-én Nyitrához szállt csekély hadával, mig a némileg fellábadt Bottyán ezrede részben a balparton maradt, a Dunántúl portyázó 400 lovasa pedig oda át szorult. Ennek következtében erősen szorgalmazta a fejedelemnél, hogy az egyetlen dunai átkelő, Karvának biztosítása érdekében a karvai sánezok újra felépíttessenek; az átkelés érdekében hajók és ladikok csináltatását is sürgette. Bottyán az őszi hónapokat jobbadán Bátorkeszin, Karván és Érsekújváron töltötte; mert lábbaja ismét megujult. Minthogy az érsekújvári praefectus és a várparancsnok — Bottyán kérelmei és rendelkezései daczára — hajók vagy kompok csináltatásáról mitsem akartak hallani: Bottyán, hogy a dunántúli ha­daknak esetleg legyen biztos visszavonulási vonaluk, maga csináltatott Újvár­ban 5 hajót, 11 hajót pedig a komáromi Dunán vett el a császáriaktól. E 16 ') A. R. IX. köt. 317., 378., 381. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom