Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)
Második fejezet. Esztergom helyzete és szereplése II. Rákóczy Ferencz felkelése idejében - II. Esztergom utolsó ostroma és a felkelés hanyatlása. A szathmári béke (1711)
207 delemnél szabadon bocsáttatását; mert nem vétkes. Bottyán teljesítette is kérelmét; több izben irt leveleiben nagyon eldicséri és tanúskodik ártatlansága mellett. Elmondja, 1) hogy mikor beteges állapotában személyesen bement az ellenség által már ostromzár alá vett Várba, már akkor is saját szemeivel látta, a nagy zavart. Bonafoux, a várparancsnok is nem úgy beszélt, a mint kellett volna, „hanem csak mint afféle félemlett — csak szuszogott." A palotás vörös hajdúk (200 ember) is felzendültek és leakarták rakni a fegyvert; maga Botytyán ott a helyszinén agyba-főbe vert néhányat közölök. Csajági hajdúi is már nagy részükben meghasonlottak volt; csak Horváth Tamás mutatkozott erélyesnek és biztatta kitartásra az őrséget, hogy mindhalálig tartsák a várat. Egyedül abban hibázott, hogy „öreg szóval mondotta a militia előtt a puskapornak defectusát" (t. i. hogy csak 80 mázsára való készletük van). Bottyán jó lélekkel mondhatja tehát, hogy a vár elestének nem ő az oka; sőt azt hiszi, hogy Horváth Tamás, hacsak maga maradt volna is a várban 500 hajdújával, — megvédte volna Esztergomot. Bottyán azonban hasztalan kérte kegyeltje szabadon'bocsáttatását; mert Horváth Tamás csak közel egy évig tartó fogság után helyeztetett ismét vissza korábbi tisztségébe. * Gr. Eszterházynak már a felkelők főerősségét és hadszertárát, Érsekújvárt féltő aggodalma alaptalannak bizonyult. A császáriak egyelőre nem fenyegették Érsekújvárt; a Karvánál ismét állást foglalt kuruezok őrsége pedig itt továbbad is fedezte a dunai átkelést. Sőt november 14-én vagy 200 hajdú a karvai őrségből reácsapott Esztergom kir. városra; itt 30 ráczot levágtak, a várparancsnok leveleit elfogták és szerencsésen visszatértek Karvára. Eszterházy okt. 16-án az élő Istenre kéri a fejedelmet, hogy küldje át a Dunántúlra Bottyánt; hacsak kétezer hajdúja leszen is: nagy dolgokat vihetne ott véghez. Mert a dunántúliak is csak Bottyánban reménykednek, mint a ki egyedül képes megtartani és megvédeni ez országrészt. Maga Eszterházy okt. 19-én Nyitrához szállt csekély hadával, mig a némileg fellábadt Bottyán ezrede részben a balparton maradt, a Dunántúl portyázó 400 lovasa pedig oda át szorult. Ennek következtében erősen szorgalmazta a fejedelemnél, hogy az egyetlen dunai átkelő, Karvának biztosítása érdekében a karvai sánezok újra felépíttessenek; az átkelés érdekében hajók és ladikok csináltatását is sürgette. Bottyán az őszi hónapokat jobbadán Bátorkeszin, Karván és Érsekújváron töltötte; mert lábbaja ismét megujult. Minthogy az érsekújvári praefectus és a várparancsnok — Bottyán kérelmei és rendelkezései daczára — hajók vagy kompok csináltatásáról mitsem akartak hallani: Bottyán, hogy a dunántúli hadaknak esetleg legyen biztos visszavonulási vonaluk, maga csináltatott Újvárban 5 hajót, 11 hajót pedig a komáromi Dunán vett el a császáriaktól. E 16 ') A. R. IX. köt. 317., 378., 381. 1.
