Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)

Első fejezet. Esztergommegye és város közállapota 1684—1714-ig - I. Esztergommegye újjászületése és szervezkedése

19 pedig Pozsonyban. Az eljárást a pozsonyi országgyűlésen jelenlevő előkelőbb karok és rendek azzal indokolják, hogy a közbiztonság hiánya miatt nem jöhetnek Esztergomba, szokásos gyüléshelyükre; ennélfogva Pozsonyban tartott gyűlésükön megválasztják alispánnak Sándor Menyhértet, másodalispánnak pedig Nedeczky Mihályt; Huszár István szolgabíró, Zlinszky Imre jegyzővé, Takácsy András pénztárossá, Lábody Ádám eskütt- és a dorogi postás pedig megyebiztossá választatott.

1) Ugyanezen év apr. 14 és 15-én a Vízivárosban tartott tisztújító gyűlésen aztán folytatólag kiegészítették a tisztikart. 1713—1716-ban a megye tisztikara és fizetése a következő: Slavniczai Sándor Menyhért alispán (fiz. 200 frt.); Duna-Nedeczei (azaz Piszkei) és Lábatlani Nedeczky Sándor, másodalispán (100 frt.); Zlinszky Imre, jegyző (150 frt.); Takácsy András, pénztárnok (150 frt.); Soár Menyhért, megyei főbiztos és szolgabíró (70 frt.); Fáry Sebestyén, megyei főbiztos (65 frt, 10 akó bor, 24 p. mérő gabona, 50 mérő zab és 3 öl széna); Huszár Imre szolgabíró (60 frt); Waltherr György, Huszár László, Borsovicz Zsigmond, Turóczy András, Zólyomi György, "Farkas Mátyás és Pereszlényi János esküttek (évi fizetésük egyenkint 30 frt); Horváth Miklós, hajdú (30 frt); Rettkés István, börtönőr (24 frt); Mocsár Mihály és Virágh Márton csendőrkapitányok (mindegyik fizetése 30 frt). A bakó fizetése 48 frt, 24 p. mérő* gabona és 5 szekér tűzifa. A megye területén az összes polgári és főbenjáró ügyek elintézése a megyei törvényszék hatásköréhez tartozott s egyúttal az uri szék fellebbezési fóruma. Csak a pallosjoggal biró főurak képeznek kivételt és a birtokügyek. A megyei törvényszék kiszabott időközökben 1—2 napig szokta tartani ülését; csekély fizetésű ülnökei az ügyészszel együtt a perekből éltek, amely körülmény bizonyára nem válhatott az igazságszolgáltatás előnyére. A törvényes rend, a személy- és vagyonbiztonság a XVII. század utolsó tizedeiben vajmi gyarló lábon állott. A hosszantartó török háború s a Tökölyféle felkelés válságai között az erkölcsök elvadultak és sokan teljesen elszoktak a békefoglalkozásoktól; a fenyegetett közbiztonság helyreállítása érdekében — felsőbb parancsra — végre Esztergommegye ás erélyes rendszabályokhoz folyamodik. A parasztok köréből külön csendőr-csapatot szervez 1696-ban. A csapat számára kiadott s helyi szempontból érdekes szabályzat szövege következőleg hangzik : Mi Szlavniczai Sándor Menyhért N. Esztergom vármegyének alispánja, szolgabirák és esküdtek s közönségesen az egész vármegye, adjuk tudására mindeneknek az kiknek illik, hogy mi kegyelmes Urunk, ő Felsége kegyelmes parancsolatjához alázatosan alkalmaztatván magunkat a tolvajok és publicus malefactorok persecutiója végett ilyen rendelést, avagy azoknak üldözésére és vármegyénkből kigyomlálására tettük és módot szabtunk. Egy rendre Bucson lakozó Gál Andrást kapitánynak választottuk. Bátorkeszin Virágh Márton, Mócson Pap András, Kis-Ujfaluban Csanda János, Szőgy énben Sépos ') U. o. Lad. A. f. 5. nr. 7. 2*