Villányi Szaniszló: Három évtized Esztergom-megye és város multjából (1684-1714)

Első fejezet. Esztergommegye és város közállapota 1684—1714-ig - V. Közmivelődési és társadalmi viszonyok

133 sóvár egyéneket nem akar látni és alkalmaztatni a görög-keleti lelkészségek élén. Az alkalmasokat azonban maga is kész gyámolítani és elismerni. Már seminariumot is állított fel részökre stb. Tény, hogy az esztergomi görög-keleti hitközség élén jó ideig kalugyerek állottak. Az ostrom idejében (1706.) fatemplomuk leégett; e helyett tehát szilárdabb anyagból akartak ujat építeni. E törekvésük azonban ellenhatásba Ütközött. Malonay Pál 1708-ban arról tesz jelentést Szász Keresztély Ágost érseknek, hogy parancsához képest — egy városi tanácsos jelenlétében — József kalugyert eltiltotta a szerb templom építésének folytatásától. A kalugyer azonban erre azt válaszolta, hogy az ügyet Bécsbe fellebbezi a maga patriarchájához és egyelőre vályoggal folytatja tovább az építkezést. A valláskülömbség nemcsak a polgári jog megszerzése, hanem a letelepedés és ingatlanok szerzése tekintetében is akadályul szolgált. így pl. 1708-ban SzőllŐsi István özvegye budautczai háztelkét (szomszédjai: Rácz Illés és Sándor Menyhért alispán) eladja Rácz Gábornak 50 frtért; a város azonban ellentmondott az eladásnak, mert Rácz Gábor görög-keleti vallású; a vétel tehát ellenkezik a város kiváltságlevelével. Ha azonban kath. vevő jelentkezik, az rögtön elfoglalhatja a háztelket. A városi hatóság 1711-ben az itt élő szerb kereskedőket is áttérésre akarta szorítani. A hitközség azonban mégis fentmaradt; mert III. Károly király 1720-ban megerősítette számukra I. Lipót diplomáját, mely szerint vallásszabadságot nyertek. Az izraelitáknak sem adott a törvény letelepedési jogot. A kamarának országul kötelesek voltak türelmi adót fizetni; bizonyos évi illeték (taksa) lefizetése fejében azonban egyes földesurak és városok is megengedték nekik vagyis eltűrték letelepedésüket s védelmükbe fogadták őket. így történt pl. Bátorkeszin s a Vízivárosban. 1712-ben a kir. városi tanács egy része hajlandó volt befogadni őket az általuk felajánlott türelmi taksa és egyéb kedvezmények fejében; — mert a Vízivárosból ez idő tájban az érsek parancsára (1711 decz. 5.) kiűzött zsidók a káptalan területére vonultak s itt a város kapui előtt ütvén fel sátraikat — a városi kereskedők hátrányára —- olcsóbban adták el áruikat; tehát a forgalmat is magukhoz vonták. A lefolyt nehéz időkben érdemeket is szereztek a város iránt, amennyiben szövetet, posztót és egyéb kereskedelmi árukat 400 frt érték erejéig kölcsönöztek a szorult viszonyok közt levő városnak és polgárainak. Most pedig a 4 évre szóló letelepedhetési engedély fejében — a város el nem halasztható szükségleteinek fedezésére ezer frtnyi (6% mellett) kölcsön megszerzését Ígérték a pénzszükségben szenvedő városnak. ígérték továbbá, hogy az évi taksát vagyis 300 frtot 4 évre előre 'lefizetik a városnak s a 4 év leteltével ismét a városi hatóságtól függ a további maradásra vonatkozó engedély megadása. A városi tanács egy része azonban hallani sem akart az izraeliták e befogadásáról. Malonay plébános s vele együtt a német polgárság köréből választott két belső tanácsos (Hütter Szilveszter s Glaser János) és 4 külső taná-