Szállási Árpád: Szegényháztól a kórházig – Esztergom egészségügyének története
A 18. század
Pázmány Magyarország prímásaként alapította a nagyszombati egyetemet. A felvidéki védett város viszont átmenetileg töltötte csak be (igaz, hosszú időre) a primácia székhelyének szerepét. Nem túlzás talán állítani: hazánk első állandó egyeteme, amely aztán 1770-ben orvosi fakultással bővült, jogilag Esztergomhoz tartozott. Hiszen a város önként soha nem mondott le erről a rangjáról. Más kérdés, hogy a 18. század végére Nagyszombathoz hasonlóan szűknek bizonyult volna, s csakis a fejlődő főváros biztosíthatta a működéséhez szükséges feltételeket. Bél Mátyás ugyancsak megemlíti a Szent Tamás-hegy lábánál található hőforrásokat, 14 0 vize a Hévízéhez hasonló. La Langue János könyve szerint 14 1 „Esztergom Vármegyében Esztergom Városának vagyon Fürdője, melly nints meg vizsgálva". Meglepő állítás, mert a derék luxemburgi származású, Varasd megyei főorvos, Crantz bécsi kémiatanár munkája nyomán ismerteti a magyarországi vizeket, még a? aránylag félreeső helyekét is. Esztergom hogyan kerülhette el a figyelmét? A gyógyfürdők összeírásánál a királyi rendeletet vették alapul, mert, a hadsereg szempontjából egyáltalán nem volt mellékes, adott esetben hová lehet elhelyezni a beteg vagy lábadozó katonákat. A szociálisnak tűnő intézkedés az „emberanyag javítását" szolgálta. A 18. század nagy prímásai közül megemlíthető Barkóczy Ferenc, aki az egyház részéről legelsőnek szorgalmazta az érsekség visszahelyezését. Az ő kezdeményezésére és finanszírozása alapján kezdték el a talajegyengetési munkálatokat a bazilika építéséhez. Sajnos hamar, 1765 nyarán elhunyt, a boncolást Kovarczik Róbert, a Szentszék fősebésze végezte. A prímás boncjegyzőkönyve megtalálható a Főszékesegyházi Levéltárban. Májzsugorodásban szenvedett, kórbonctani leletét e sorok írója közölte le, ami azért érdekes, mert a tudományos patomorfológia megszületésekor máiszakszerű boncolásokat végeztek hazánkban. 14 2 1752 után különösen jelentős volt az 1770. esztendő, mert ekkor bővült ki a Pázmány alapította nagyszombati egyetem egy orvosi fakultással is, továbbá ekkor jelent meg a „Generale normativum in re sanitatis" néven ismert ediktum, amely orvosi és közegészségügyi jogszabálygyűjteménynek tekinthető. Ezután kezdődnek meg bizonyos statisztikai vizsgálatok a betegségek és az időjárás összefüggéseire vonatkozóan (az orvosi meteorológia kezdete), továbbá a betegségek gyakorisága, nemtől, kortól és évszaktól függően. A vidéki városok jártak elöl jó példával. Ilyen különösen Hatvani István, a „magyar Faust" csecsemőhalálozási statisztikája Debrecenben. 143 Hasonló továbbá a komáromi születésű és a nagyszombati egyetemen végzett Komárom megyei főorvos, Rodlsperger Pál évi jelentése, amelyet kinyomtatva a helytartótanács a többi magyarországi vármegyének is megküldött. Ortutay András tette közzé Losbiger Ignátz esztergomi megyei sebész jelentését 14 4 a környék néhány községének (Csolnok, Nyergesújfalu stb./ mortalitásáról. A belső halálokok főleg: hideglelés (valószínűleg malária), tüdőgyulladás, hasmenés stb., míg a külső okok: orbánc, csonttörések, daganatok (valószínűleg a tályogok is) stb. A sebészek az eszközeiken kívül főleg gyógynövényeket használtak, ezek ismeretét és elkészítési módját a céhszabályzat is előírta. A nagyszombati egyetemet 1777-ben már át kellett helyezni Budára, majd 1784-ben Pestre, mert a felvidéki városka az orvoskarnak sem betege33
