Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása

Életrajzom

Beteg leányom ápolásának terhe rajtam és fáradhatatlan, kitartó nőmön volt; a leányt éjjel nappal egy pillanatig sem hagytuk el, mert folytonosan delimit, kiált, nyughatatlan, végképp kimerült és megfogyott, oldalát-hátát felfeküdte, miért novemb 11-én más pihenési módot rendeltem, mely által a felfekvéstől szabadult meg. 21 napig nem volt soha magánál és novemb 21-én még nem hallott, de már néhány nap óta enni kezdett. 1873-ban Esztergom városában aggasztólag lépett fel a cholera és 141 ember halt meg. Ekkor nékem - mint városi főorvosnak és képviselőnek - sikerült egy mozgalmat elindítani, melynek következtében egy nagy hátrányát egészségügyünknek a város megszüntette. Ugyanis 80 év óta fennálló, részben egészen nyitott emésztő canalis - mely a Hoffer-sor végén kezdetét veszi, a Kispiacon át a Lőrincz utcai házakban végig terjedve, a Hut kertje végében a Vágóhíd patakba ömlik - beboltoztatása a cholerajárvány alkalmából és a magas kormány által előlegezett pénzből eszközöltetett, és így a Hévíz és Lőrincz utcabélieket és azokkal (családomat is legközvetlenebbül érintő) cholerahely szerencsésen elpusztíttatott. 1865-iki év elején Dömösön és Csenkén köteges hagymáz tört ki. Dömösön jan havában 60, Csenkén 24 beteget constatáltam. Igen jó sikerrel alkalmaztam ecetes mosásokat, savanyakat, Chinint, jégborogatásokat a nagyobb agy-vérgyiilemekre, a halántékokra nadályokat. Kedvezőtlen körülmények közt a lábadozás stádiuma tökéletlen volt, a fültőmirigyre lerakódások, különféle testrészeken tályogok, üszkösödő felfekvések támadtak. Dömösről a szomszédos Pilismarót községbe, onnan Szentgyörgymezőre, és így tovább Dorog, Nagysáp, Sárisáp községekbe is elterjedt Csenkéről pedig Gyiva, Köbölkút, Kőhídgyarmat, Bátorkeszi, Szőgyén, Kéménd. 1874-ik évben Esztergom városában a roncsoló torokgyík és a hörghurut - gyakran skarláttal szövődve - a gyermekeket 6-7 éves korukig támadta meg. E két kóralakban több mint 42 haláleset is előadta magát. A betegségekre nézve orvosi törekvésem oda irányult, hogy a szülőket ezen kórok veszélyességéről és ragályosságáról meggyőzzem és belátva ezt, nagyobb gondot fordítsanak nemcsak a beteg gyermekekre, de az egészségesekre is; a gyermekeket a kór első fejlődésének időszakában kellő ápolás, gondozás és célszerű gyógykezelés alá vegyék, és a kór lefolyása után a bekövetkezhető utóbajoktól - különösen a skarlátnál kellő életrend, ecetes mosás és langy fürdő által megóvni iparkodjanak. Ezeket előrebocsátva, helyén lenni találom itt a Magyarország népesedésének nagy hátrányáról, a gyermekek nagy halandóságáról, kivált az első életévről röviden megemlékezni. 113