Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
ESZTERGOM VÁRMEGYE KÖZSÉGEI - Bátorkeszi - Béla
8 . Esztergom vármegye községei. Bátorkeszi. Béla. 1730-ban épült gróf Esterházy Imre herczegprimás áldozatkészségéből. 1848-ig az esztergomi érsek volt a földesura és ma is ez az egyedüli birtokosa. Dűlőnevei közül érdekesebbek a Szelídes és Zsalazsom (öreg szőlő). A községhez tartozik a Barti puszta. Lakosai gazdakört és hitelszövetkezetet tartanak fenn. Postája helyben van, távíró-állomása Bény, : legközelebbi vasúti állomásai Bény és Kéménd. Bátorkeszi, nagyközség, a vármegye határszélén, 409 házzal és 3013 magyar ajkú lakossal, kik közül 1857 róm. kath., 892 ref. és 255 izr. vallású. Határa 7974kat. hold. Legrégibb adataink e helységről 1263-ból vannak; ebben az évben szerepel a Kesző helységbeli Víd, Köbölkút melletti birtokos, ki Ösztövéren levő földjéből három ekealját a Huntpázmán nembeli Andrásnak, a Forgách család ősének eladott. 1292-ben ismét találkozunk e helységgel. Ekkor szerepelnek a Keszi nemesek, a kik perelnek a Zovárd nembeli Zovárddal és Csákkal; e per még 1300-ban is folyt. 1311-ben Csák Máté hívei elpusztították. 1460-ban már a Guthkeled nembeli Báthoriak birtokában találjuk, honnan a helység a Bátorkeszi nevet nyerte ; e néven szerepel az 1531 évi adólajstromban. A XV. század folyamán jelentékenyen fejlődött, s a XVI. század elején egyike volt a vármegye legnagyobb helységeinek. 1531-ben Báthory István nádor birtokában találjuk. Az 1549. évi adóösszeírás szerint Báthory András birtoka. Ekkor 32 portája volt ; míg 1556-ban 28, 1593-ban 20, 1609-ben és 1613-ban ismét 25 portát írtak benne össze. 1578-ban Bay Mihály vette zálogba Báthory Miklóstól. 1609-ben Keglevich Jánosé. 1654-ben Pálffy Pál örököseit iktatják be a helység birtokába. Az 1696. évi összeírás szerint Bottyán János birtoka, a ki a falut zálogba vette a Pálffy családtól. Az 1732. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint gróf Pálffy Miklós nádor örököseinek birtoka. Templomát a néhai nádor építtette 1720—28 között. 1755-ben népes helység, lakosainak száma 640 katholikus és 479 protestáns volt. 1783-ban országos és hetivásár tartására nyert engedélyt. Plébániája már 1562-ben fennállott. 1848-ig a Pálffy herczegek földesurasága alá tartozott. A község jelenlegi birtokosai a herczeg Pálffy család és Bátorkeszi Kobelc Kornél, a kiknek itt egy-egy gazdasági szeszgyáruk is van. A herczeg Pálffyak rég kastélya mellett említésre méltó Kobek Kornél új kastélya, melyet Bátorkeszi Kobelc István építtetett 1894—95-ben. Magyarország ezredéves fennállásának emlékét márványszobor hirdeti a községben. A róm. kath. templom ősi időkben épült ; a XVII. század elején a reformátusok elfoglalták, de utóbb ismét a katholikusok kezére került. 1735-ben Pálffy Miklós toronynyal látta el. A református templom a XVII. század végén épült. Határában a következő puszták vannak : Antalház, Eredmény, Felsőmajor, Heija, Makfai, Miklósháza, Óriás, Rifót és Somlyó. A községnek van takarékpénztára, iparegyesülete, ker. hitelszövetkezete, polgári olvasóköre, izr. nőegylete és izr. jótékonysági egylete. Azonkívül egy sörgyár is van a községben. Posta- és távíró-állomás helyben van, vasúti állomása Köbölkút, hajóállomása Dunaradvány. Béla, magyar kisközség, a párkányi járásban, 78 házzal és 481 róm. kath. vallású lakossal Határa 1510 kat. hold. 1225-ben merül fel első ízben, midőn a község lakosai elismerik, hogy az esztergomi káptalan kanonokjainak Bélán három ekealja földjük van. 1247. és 1257. évi oklevelek szintén megemlékeznek e helységről. A káptalanon kivül a királynénak is voltak itt földjei, melyeket Erzsébet királyné a Zovárd nembeli Karvai Miklós fiának, Péternek adományozott, a ki 1287-ben e birtokra új királyi adományt eszközölt ki IV. László királytól. A helységetekkor Boros-Béla néven említi az oklevél. 1367-ben Nagy Lajos király Ebnbrandi Miklós fia, Jákónak adományozta. 1434 decz. 16-án Zsigmond király Pogány telki Tamásnak és Bálintnak adományozta a husziták elleni háborúban szerzett érdemeik elismeréséül. Az 1531. és 1532. évi adóösszeírások szerint Bélai Bálint birtoka. Ez összeírásokban Béla helységen kívül még egy Nagy-Béla nevű falu is szerepel, a mely akkor Pozsár Jánosé volt. A későbbi adóösszeírásokból mindkét helység neve hiányzik. A török hódoltság alatt teljesen elpusztult. Csak az 1732. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvekben van ismét említés róla. Ekkor még puszta, a mely Tersztyánszky József Esztergom vármegyei alispáné volt. Az 1755. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint lakosainak száma 348. Ekkor már iskolával is bírt. 1798-ban Török András, Árva vármegye főispánja volt a földesura. A XIX. század első felében a báró Baldacci család bírt itt földesúri joggal. A község temploma a XVIII-ik század második
