Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - II. RÉSZ. A TÖRÖK HÓDOLTSÁGTÓL A KIEGYEZÉSIG - Önkényuralom - Elfogatások

Esztergom vármegye története. 409 Az érseki tanítóképző-intézet növendékei közül tizennégyen, a kispapok közül h-atan csaptak fel a honvédek közé. Palkovics helyreállíttatta a hajóhidat Beszédes mérnök vezetése alatt, majd összeszedette Kéménden és Farnadon a fegyvereket, a melyeket a menekülő császáriak elhánytak. Beszédes mérnök öt nap alatt készült el a hajódhíddal. Az orosz beavatkozás hírére a kormány keresztes hadjáratot rendelt, majd az összes vallásfelekezetek lelkészeihez felhívást intézett, melyben őket a szabadságharcz folytatására lelkesítő szentbeszédek tartására, egyházi menetek rendezésére, valamint istentiszteletek tartására kérte fel. Május végén (28-án és 29-én) Görgey fővezér végre azokat a hadtesteket, a melyek Buda ostrománál működtek, útnak indította a Vág és a Rába vonal felé, hogy a közelgő osztrák-orosz egyesült haderőt feltartóztassák. E hadtestek közül az I. Nagy Sándor, a II. Asbóth Lajos, a III. Knézich Károly tábornokok parancsnoksága alatt, május utolsó és június első napjaiban vonult keresztül, az Esztergom és Párkány között készült hajóhídon ; ezeket követi Görgey Ármin mozgó hadoszlopa, mely a bányavárosok felé volt vonulandó. Görgey Ármin hada június 6-án még Esztergomban volt, míg az I., II. és III. hadtest Érsekújvárig nyomult előre. Görgey vereségeinek hatása alatt június 26-án újból rendelet érkezett a vármegyéhez, mely minden fegyverfogható embert felkelésre szólít fel. Palkovics ernyedetlenül buzgólkodik újabb felkelők kiállításán, ámde a vármegye ereje már kimerült, szinte az egész férfilakosság a táborban volt, otthon csak tehetetlen aggok, vagy nyomorékok maradtak. Görgey fővezér június 28-án, Győr eleste után, hadával a komáromi vár oltalmazó sánczai mögé húzódott ; miután a július 2-án megkísérlett keresztültörés a Komáromot ostromló seregen nem sikerült, július 12-én megindította Komáromból hadait Vácz felé. Görgey Ármin száguldó dandára, már 12-én délben távozik Komáromból, ezt követi 13-án hajnalban az I., III. és VII. hadtest Görgey Artúr tábornok vezetése alatt. A honvédsereg az első éjjelt Bátorkesziben töltötte, onnan Muzslán, Nánán és Garamkövesdcn át, Szob felé vette útját. Görgey seregének elvonulása után Esztergom vármegye az önkény uralma alá jutott. Ezzel véget ért a nemzeti küzdelem Esztergom vármegyében, s következett a vérbosszú, a megtorlás ideje. A mint Haynau, az új császári fővezér bevonult Budapestre, báró Geringer Károly, Magyarország teljhatalmú polgárai biztosa is megkezdte működését. Első dolga természetesen az új közigazgatás szervezése volt. Alighogy a császári hadak bevonúltak Esztergomba, elsősorban is tisztviselőkre volt szükségük, a kik az önkény utasításait végrehajtják, beszállásolásról, hadsereg-élelmezésről gondoskodnak. A május 1-én választott hazafias tisztikar nem maradhatott helyén, de még a volt conservativek, a kik végigszolgálták Windisch-Grátz uralmát, sem voltak hajlandók a rémuralom embereivel érintkezésbe lépni. De azért erre is akadt ember. A vármegyei közigazgatás új főnöke Jagasich Sándor lett, a ki 1849 augusztus 26-án elfoglalta hivatalát. Még az orosz el sem hagyta a leigázott országot, már is megkezdődtek az elfogat ások. Az áldozatok sorát Palkovics Károly kormánybiztos nyitja meg, a kit Pestre, az újépületbe hurczoltak, a hol gróf Batthyány Lajossal, Magyarország első felelős ministerelnökével együtt volt elzárva. A haditörvényszék tizenkét évi várfogságra Ítélte, melyből négyet Munkácson és Komáromban kitöltött ; azután Karvai birtokára belebbeztetett, hol az önkényuralom állandó felügyelete alatt tartózkodott. Besze János, Esztergom város országgyűlési képviselője, a kit 1851-ben tíz évi várfogságra Ítéltek, sem kerülhette ki az önkény bosszúját. Gasparicli Kiüt Márk ferenczrendi szerzetest, a Muraköz hősét, a ki a szabadságharcz után itthon rejtőzött, s a kit 1852-ben Esztergomban valaki felismert és elárult, szintén áldozatául esett az önkénynek, mely őt elfogatta és vasra verve, Pozsonyba kisérte, hol 1853 szeptember 2-án felakasztották. Szabó Alajos, a kit még Windisch-Grátz itélt el öt évi várfogságra, Olmiitzben raboskodott, honnan azonban két év múlva szabadon bocsátották. (Gra,cza György : A Magyar Szabadságharcz Története. I—V. Közlöny 1848—49. évfolyam. — Nemzetőr 1848. Kőrösy László dr. Esztergom. — Vármegyei levéltár : Közgyűlési jegyzők. 1848.) önkény • uralom. Elfogatások. 22*