Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - II. RÉSZ. A TÖRÖK HÓDOLTSÁGTÓL A KIEGYEZÉSIG - Protestantizmus terjeszkedése

232 Esztergom vármegye őstörténete. 378 ban Károly herczegtől a Jézus-társaság tagjai számára telket kért s még abban az évben két hithirdetőt küldött Esztergomba. (Maurer József ; Cardinal Leopold Gráf Kollonitsch 175. stb.) Széchenyi György érsek melegen felkarolta a jezsuiták letelepítésének ügyét. 1687-ben 50.000 forintot adott nekik templom és rendház építésére. Ugyanő hozta vissza a Ferencz-rendieket is 1685-ben, a kik a hajdani Szent Keresztről nevezett templommal összekötött rendházukban telepedtek le. A bőkezű érsek 20.000 forintot adott nekik alapít ványúl. Esztergom visszafoglalása után a protestánsok is egyre több zaklatásnak vannak kitéve. Már 1685-ben panaszkodnak, hogy a vármegyéből elűzik lelkészeiket és templomaikat elveszik. (Mill. Tört. VII. 463.) Ekkor azonban még nem háborgatták őket vallásgyakorlataikban ; csupán az érsek és a káptalan földesurasága alatt álló helységekben érezték a nyomást annyiban, hogy lelkészt nem tarthattak. Ellenben az akkoriban Komárom vármegyéhez tartozó Lábatlan és Piszke helységekben teljesen szabadon gyakorolhatták vallásukat. (Villányi Sz. i. m. 129.) Midőn 1695-ben gróf Kollonich Lipót lépett az esztergomi érsekségre, a protestánsok szabad vallásgyakorlatának vége szakadt, Kollonich érsek az 1681. évi 25. és 26. törvényczikkekre támaszkodva, az egész vármegye területéről elűzte a protestáns lelkipásztorokat. Példáját csakhamar követték a többi főpapok is. Széchenyi Pál kalocsai érsek a veszprémi protestáns lelkészt elfogatta s 1701-ben Esztergomba küldte, hol egy ideig fogva tartották, majd szabadon bocsátották, azzal a kikötéssel, hogy többé nem fog Veszprémbe visszatérni. A jezsuiták térítői működése és ama sok zaklatás ellenére, melynek a protestánsok a XVIII. század elején (1701) ki voltak téve, még elég nagy számban laktak a vármegye területén, sőt 1700-ban a -— káptalan jelentése szerint,— egyes falvakba ismét visszatértek az elűzött prédikátorok. Mócs, Búcs, Dömös, Nagysáp, Epei, Héreg, Sárisáp és Kéty helységekben túlnyomólag protestánsok laktak, ezenkívül kisebb számban még Köbölkút, Szőgyén, Kőhídgyarmat, Sárkány, Kisújfalu, Bátorkeszi, Marót és Tokod helységekben, valamint Esztergom szabad királyi városban is előfordúltak. A II. Rákóczi Ferencz felkelése idejében tartott szécsényi országgyűlésen (1705) a rendek kimondták a szabad vallásgyakorlat elvét. A protestánsok erre támaszkodva, ismét prédikátorokat ültettek be az egyes plébániákba és a templomokat elfoglalták. A mint a felkelés hanyatlott, a protestánsok szabad vallásgyakorlatának is vége lett. I. József király rendeletére Kürtössy András főesperes 1710-ben az érsek parancsára vizsgálatot tartott, a ki azután ismét visszaállította a felkelés előtti állapotokat. (Villányi Sz. i. m. 129.) Széchenyi György, még inkább Kollonich érseksége alatt számos új templom épül az elpusztúlt régiek helyén. 1699-ben épülnek Bátorkeszi, Esztergom szabad királyi város templomai, 1700-ban elkészül Muzsla temploma is, melyet Széchenyi György érsek kezdett építtetni; Dorog helység 1701-ben emel templomot közadakozásból. Az esztergomi vár alatti templomot, melyet a törökök imaháznak használtak, szintén helyreállítják és 1700-ban Szent István vértanú tiszteletére újból felszentelik. Az 1701. évi egyházlátogatás alkalmával, melyet Balassa Pál egyetemes érseki helynök intézkedésére, Jezerniczky Ferencz János lekéri apát, székesegyházi főesperes teljesített, a következő plébániák állottak fenn : Mócs, Muzsla, Esztergom vár, Esztergom sz. kir. város, Marót, Dorog, Nyergesújfalu, Kéménd, Kicsind, Kőhídgyarmat, Libád, Magyarszőgyén és Nagyol ved. (M.Sion: 1896. 573.) A oécsi kormány a törökök kiűzetése után a magyar elemet rácz és német telepítvényekkel akarta háttérbe szorítani, ezért a ráczok letelepedését tőle telhetőleg előmozdítani törekedett, A ráczok már a XVI. században meg voltak telepedve Esztergom városában, de az 1683. évi ostrom után számuk nagyon leapadt. Lipót király 1691-ben kelt szabadalomlevele következtében ismét nagy számban telepedtek le, s 1701-ben már egy kalugyert is tartottak maguknak az isteni tisztelet végzésére. Malonyay Pál apátplébános azonban nem nézte jó szemmel a kalugyer működését, mivel így le kellett mondania abbeli törekvéséről, hogy a görögkeleti szerbeket a kath. egyházhoz csatolja, ezért a vármegye segélyét vette igénybe s a szerbek templomát bezáratta. 1704-ben szerb katonák érkeztek Esztergomba, a kik szintén hoztak magukkal kalugyert, s igy a görögkeleti vallásúak száma jelentékenyen megnövekedett. Sőt Kollonich érsek pártfogása révén akadálytalanúl folytatták vallásuk gyakorlatát, noha Malonyay Pál,