Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Sérelmek, panaszok
232 Esztergom vármegye őstörténete. 271 Csanád nem volt hajlandó az első szóra hitelt adni a pozsonyiaknak, hanem előbb megkérdezte Dőrőgdi Miklós egri püspököt, előbb pozsonyi prépostot ; és csak miután ez is igazolta a pozsonyi kanonokok állítását, engedte meg, hogy a pozsonyiaknak, ,,kik szintén tagjai az ő egyházának'", a Pozsony nagy és kis vármegyéjében fekvő várak és helységek után a kvartát továbbra is megadják. 1) Volt a pozsonyiakkal más baja is. VI. Kelemen pápa Szécsényi Mihály pozsonyi prépostnak váczi püspökké történt megválasztását, jóllehet a balszemére hibás és még csak 25 éves volt, 1342. július 8-án megerősítvén, helyébe október 6-án a montpellieri bíborost, Dupuis Imbertet, néhai XXII. János pápa kisöcscsét nevezte ki pozsonyi prépostnak. Ez nem is egy év múlva (1343. április 29-én), milanói Pusterla Vilmosnak engedte át a pozsonyi prépostságot. Ennek pedig helyettese Márton dömösi prépost volt, ki ellen Csanád érseknek keserű kifogásai voltak, melyek gúnyos hangulatban törtek ki belőle a Miklós pozsonyi plébánoshoz, Detre, pozsonyszentmihályi és Frigyes, pozsonyszentgyörgyi rektorokhoz, szintén pozsonyi kanonokokhoz intézett levelében. Ügy látszik, a pozsonyi vicze-prépost kinevezése nem is volt neki hivatalosan bejelentve, mert csak hallomás után (ut dicitur) mondja őt a prépostság adminisztrátorának és nem dispensatornak, hanem dissipatornak, nem conductornak, hanem bursatornak, nem pásztornak, hanem consumptornak sőt corruptornak nevezi az inkább nyomorúságos (iniserabilis), mint csodálatos (mirabilis) panaszok után, melyeket felőle hallani kénytelen, hogy t. i. zsarnokoskodik a papságon. Nem hogy kollegiálisán végezné ügyeiket, de rágalmazza, gyalázza papjait, méltatlankodik velők, nem tekintvén állapotukat, melyre Isten meghítta és melyben az emberek tisztelik őket. Továbbá mód nélkül kapzsi, körüljár, mint az ordító oroszlán, hogy mindent elnyeljen, megrövidítsen, megrontson ; így a pozsonyi kincsőrző kanonok jövedelmét is, szinte felerészben lefoglalta, noha ezt neki végrendeletben hagyták, a mint ez Gentilis bíboros levelében olvasható. A miért szigorúan meghagyja a nevezett három kanonoknak és lelkésznek, hogy e levél kézhezvétele után harmadnapra menjenek a mondott prépost-helyetteshez s elsőben négyszem között, aztán nyilvánosan, végre ünnepélyesen intsék meg, hogy fékezze rabló hajlamait (animum rapiendi), paptársait szeretettel ápolja, adja meg Istennek, a mi Istené, a császárnak, a mi a császáré, a káptalannak, a mi a káptalané, a kincsőrző kanonoknak is a magáét. Ha pedig ez intelemre nem hajolna, majd elbánik vele ugyan keményen, ezt is mondják meg neki. Csanád intelmének volt foganatja, a mint ezt Jakab mester jogtudor, szenttamáshegyi prépost, a lelkiekben általános érseki helytartó leveléből megértjük. A felek : Márton dömösi prépost és a pozsonyi káptalan küldöttei megjelentek Csanád érsek előtt, itt megegyeztek, mire az ügy végleges elintézését helytartójára bízta. — Márton prépost arról panaszkodott, hogy a kanonokok nem engedelmeskednek neki. Miután pedig a kanonokok megígérték, hogy őt tisztelni fogják és engedelmeskednek neki, viszont ő is megfogadta, hogy illetlen szavakkal nem gyalázza őket. A mi a nagy rablást illeti, mindössze 15 font dénárról, fontját 30 dénárral számítva, volt a szó. A kincsőrzőt is megtartja jövedelmében és valamennyit szeretetében. —Ügy látszik, Csanád belátta, hogy kissé elhagyta óvatossága, midőn a pozsonyiak szavát szószerint vette és azért bízta az ügyet utóbb helytartójára. 2) Kellemetlenebb baja volt Csanád érseknek szepesi káptalanával. A szepesi káptalan János olvasó-kanonok-izgatása következtében valamely alávaló, alaptalan árulkodást küldött a szentszékhez, melyet az érsek esküjével semmirevalónak jelentett ki. Az igazság kiderülvén, a megszeppent káptalan prépostja és kanonokjai kellő elégtételt szolgáltattak és ünnepélyesen bocsánatot kértek főpásztoruktól, ki megbocsátott nekik és — az egy olvasókanonokot kivéve, kegyelmébe visszafoggdta őket. 3) Valószínűleg ez az eset is hozzájárult, hogy midőn Nagy Lajos király az elveszett tarczafői esperesség helyett, melyet Dörögdi Miklós egri püspök elvett a szepesi préposttól, Liptót idecsatolta, s a két egyesített megyének, Szepesnek Eszt. kpt. hiteles Uc'tra. 67. iszák, 6. nyaláb, 21. szám. E levél szép fogalmazása figyelmet érdemel. 2) Csanád levele ded. 1346. május 1. a pozs. kptlan másolatában meg van a primási magánItárhan H. iszák. 1. nyaláb, 1. szám. — Jakab helytartó levele, ded. 1346 június 7. ugyanott. 3) -4 szepesi kptl. magánltára, 11. szekrény, 2. nyaláb, 21. szám ded. Esztergom, 1338. máre. 2">.
