Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Szt. Margit vértanúról cz. dömösi prépostság - A B. Szűzről nev. bényi prépostság - A Szt. Ágoston r. remeték monostora - A Domokos-rend esztergomi monostora

214 Esztergom vármegye őstörténete. 216 Szt. Margit vértanúról cz dömösi prépostság. A B. Szűzről inev. bényi próp ostság. A Szt. Ágoston r. remetéi monostora. A DomokosTrend esztergomi monostora. Szent Margit vértanúról czímzett dömösi prépostság. Eredetileg az eszter•gomi káptalan birtoka volt. Alapítási évét 1107-re tehetjük. A monostort I. Géza király fia, a szerencsétlen sorsú Almos herczeg építtette, a hol menhelyet talált a megpróbáltatás napjaiban, s a hová temetkezni is kívánt. A monostor építését azonban csak II. Béla és neje, Ilona fejezték be. Béla király, atyja, Álmos herczeg emléke iránti tiszteletből 1138-ban, Saul prépost idejében, gazdagon megajándékozta a monostort és rendezte birtokügyeit, a mint ezt az ez évi alapítólevél is igazolja. Az alapító-levél szerint a prépostságnak 59 faluja volt, melyekben 761 szolga lakott. Ezek kötelességszerűen adtak évenként a prépostnak 1522 juhot, ugyanannyi köböl lisztet, ugyanannyi csöbör sert és 761 mázsa sót. A prépostságnak ezenkívül 5 halastava és 68 szőleje volt, továbbá 69 szőlőmívese, 3 malma, 14 bodnárja és 3 hálókészítője. Saul prépost utódai közül az alábbiak neveit őrizték meg az oklevelek ; 1156-ban Macharius prépost nevével találkozunk. 1236 táján Jób dékán indít pert Pongrácz fia Lampert ellen, a miért a prépostság Csepel nevű földjét elfoglalta. 1246-ban a Csurla nemzetségből származott Fülöp ült a prépostságban, a ki azonban csakhamar magasabb egyházi méltóságokra emelkedett ; előbb zágrábi püspök, majd 1262 óta esztergomi érsek lett. 1264-ben Sol mester, Ochuz, veszprémi főispán testvérét találjuk a dömösi prépostságban. Alatta a prépostság birtokviszonyai igen kedvezőtlenekké váltak ; 1277-ben kénytelen volt az Olkuchar nevű birtokot elzálogosítani. 1297-ben a tizedfizetés miatt hosszú per folyt a prépostság és a veszprémi püspök között. 1298-ban III. Endre király visszaadván a marosi lakosoktól elvett s az egész Dunára szóló vizahalászati jogot, felemlíti, hogy a prépostság Szent Margit tiszteletére alapíttatott. A tatárjárás alatt a monostor elpusztúlt, de csakhamar helyreállíttatván, egész a török hódoltságig fennállott. (Balics Lajos i. m. II. 2., 61—64., 436—37. Rupp J. I. 1.) A Boldogságos Szűzről nevezett bényi premontrei rendű prépostság, melyet a Hunt-Pázmán nemzetség bényi ágából származott Amadé 1217 előtt alapított, a ki, még mielőtt II. Endre királyt elkísérte volna a szentföldi hadjáratra, Kéménd falut adta a monostornak. Amadé comes fia, István, 1273 táján elhalálozván, végrendeletileg Kéméndet, a vele átellenben fekvő Páldot, továbbá Garamvezekényt és Kondéjban egy szőlőt s egy malmot hagyományozott a monostornak. A prépostság eleinte az esztergomi Szent-István prépostság alá tartozott, de ettől 1294-ben elszakadván, a Sion-hegyi apátság alá jutott. Esztergom városa területén, az Árpádházi királyok korszakában, a SzentÁgoston rendűek, a Dömések, a Ferencz-rendűek, továbbá a Templomos és a János-lovagok, a Szent Lázár-rend, végül a Szent Klára-rendű apáczák monostorairól vannak okleveles adataink. A Szent Ágoston-rendű remeték Szent Annáról nevezett monostora, hihetőleg IV. Béla király uralkodása alatt létesült. 1262-ben Hermán comes az Esztergom vármegyei Dág helységet adta a monostornak, mely adományt IV. Béla király is megerősítette. A rend eleintén hihetőleg valamely szerény hajlékban vonta meg magát. Sixtus mester esztergomi olvasó-kanonok 1272-ben végrendeletileg Fülöp esztergomi érseknek hagyta a komárommegyei Hetény nevű birtokát, azzal a feltétellel, hogy halála után annak birtokosa 20 girát tartozik adni a Szent-Anna monostor újjáépítésére. 1281-ben IV. László király az örmények földjét adományozta e rendnek monostorépítés czéljaira Esztergomban. 1284-ben a remeték Munkádon kaptak rétet Benedek comestől; ennek fiai 1287-ben szőlőt adtak a monostornak. 1290-ben a szerzetesek megnagyobbították monostorukat, a hol iskolákat tartottak fenn ; III. Endre király megengedte nekik, hogy a theologián kívül, más művészetek számára is építhessenek hajlékot. Ama kor zavaros viszonyai következtében Ladomér érsek még 1284-ben megengedte a szerzeteseknek, hogy ellenséges támadások elől a Szent Vid esztergomi egyházába, vagy az előhegyi bazilikába meneküljenek. (Rupp J. i. m. I, 25. — Balics Lajos i. m. II. 2., 374.) A Domokos-rend Szent Katalinról nevezett esztergomi monostora a rend legrégibb magyarországi házainak egyike. A Domonkos-rend 1221 táján költözött be hazánkba, s az esztergomi rendház 1231-ben már fennállott; ebben az évben ugyanis Bors comes neje, Anna asszony, e rendháznak hagyta II. Béla királytól kapott födelesbillikomát. A rendház a városon kívüli völgyben, azon a helyen állott, a hol, egy 1291-ben kelt okirat szerint szükség esetén vásárokat tartottak. A rend-