Bél Mátyás: Esztergom vármegye leírása

Tartalom - TÖRTÉNELMI RÉSZ

gyermekeiket zsenge koruktól fogva, magukat, ha módjukban áll, idegen országokhoz szoktatják. A megyében vannak olyanok, melyek az effajta betelepülőkhöz tartoznak, körülbelül a lakosság tizede. Egyik-másik helységet egyedül ők lakják, a többiben a magyarokkal vegyesen művelik a földet. Gyermekeiket úgy a magyar nyelvre, mint a magyar viseletre szoktatják, hogy magyar származásúaknak gondolhatná az ember őket, és bár Németország különböző részeiből települtek be, legyenek azok osztrákok vagy frankok, és a Rajna mellől jött németek, a magyarok mindnyájukat svábnak, hívják. Tudniillik a svábok voltak azok, akiktől ide először érkeztek telepesek, és a magyarok, miként azt először megszokták, ezek nevét a többi - svábot soha életében nem látott - németre is átruházták. Ebből a tévedésből kifolyólag most bármilyen és bárhonnan származó német ruhába öltözöttet vagy német nyelvet beszélőt ezen a vidéken svábnak tartanak. Valamikor sokan jöttek, de nem kevesen a szokatlan éghajlat miatt vagy meghaltak, vagy visszaköltöztek övéikhez; nem jártak azonban rosszul azok, akik itt maradtak, mivel a telepesek alkalmasak voltak az olyan kitartást igénylő munkára is, amelytől a magyarok menekültek. És ha valami dögvész, vagy a termés számára rossz év meg nem akasztja őket, akár a magyarok irigységét is kiváltó mértékben gyarapodnak. Ami a szlovákokat illeti, ők többen vannak ugyan mint a németek, de nem érik el a magyarok létszámát. Bár nincs olyan falu, melyben ne élnének szlovákok is, akár a magyarok, akár a németek közé keveredve; mégsem értem, miért vonzódnak annyira a magyarokhoz, amikor azok lenézik őket, a magyarok nyelvét a maguké elé helyezik, és ahol azt elsajátították, inkább magyarnak, mint szlováknak nevezik magukat. Pedig ha ezt nem tennék, nem sokára megeshetne, hogy a magyarok alul maradnának a mindenütt elszaporodó szlovákokkal szemben. Egyébként szlovákjaink, mégha sokban utánozzák is a magyarokat, messze nem olyan tehetősek. Részben ugyanis szolgákból lettek parasztok, részben pedig teljesen nincstelenül érkeztek ide; az meg lehetetlen volt, hogy azokban az időkben megerősödjenek, és ott is becsapódtak a szerencsétlenek, ahol bíztak abban, hogy fáradozásuknak meglesz a gyümölcse. Az történt, hogy sokan kizsigerelt, kemény, terméketlen földet és erdőket foglaltak el, melyek haszna szükségleteiket alig fedezte, nemhogy hasznot hoztak volna a letelepültnek. Egyébként bár nagyon igyekeznek nyelvben és életmódban a magyarokhoz igazodni, erköl53