Hídlap, 2011 (9. évfolyam, 1–35. szám)
2011-10-08 / 30. szám
KULTÚRA A magyar Golgota tizenhárom hőse előtt tisztelegve Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke, és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek - ezek voltak Lázár Vilmos utolsó szavai kivégzése előtt, melyek jól ábrázolták az ő és társainak, az aradi vértanúk sorsának és végzetének lényegét. Október 6-án hős tábornokainkra emlékeztünk. Az 1848. március 15-én kirobbant magyar forradalom és szabadságharc 1849. augusztus 13-án Világosnál ért véget, amikor a magyar csapatokat vezető Görgey tábornok katonáival együtt lerakta a fegyvert a velük szemben álló orosz csapatoknak. A magyar hadsereg vezetői így először az oroszok foglyai voltak, de azok később átadták őket az osztrák félnek. így lehetett, hogy a magyar hős tábornokokat az osztrák miniszterelnök, Felix Schwarzenberg utasítására bíróság elé állították és halálra ítélték. Az ítéleteket Haynauval, Magyarország akkori korihányzójával kellett jóváhagyatni. A katonái körében csak „Bökő”-nek csü- folt Haynau minden ítéletet jóváhagyott, négy esetben a kötél általi kivégzési módot golyó általira módosította, ennyi kegyelem szorult a teljhatalmú osztrákba. A kivégzések helyszínéül Aradot, napját a bécsi forradalom alatt meggyilkolt von Latour hadügyminiszter halálának évfordulójára, október 6-ára jelölték ki. Gróf Batthyány Lajost, az első magyar miniszterelnököt Pesten végezték ki ugyanezen a napon. Az aradi hősöket, a szabadság- harc tizenkét legfelsőbb tisztjét - Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Dessewffy Arisztidot, Kiss Ernőt, Knézich Károlyt, Lahner Györgyöt, Leiningen-Westerburg Károlyt, Nagysándor Józsefet, Poeltenberg Ernőt, Schweidel Józsefet, Török Ignácot és Vécsey Károlyt és egy főtisztet, Lázár Vilmos ezredest - a kora reggeli órákban állították a kivégzőosztag, illetve a hóhérok elé. Egy korabeli leírás is az utókorra maradt a megrendítő eseményről, mégpedig Oláh Gyula aradi lakostól, aki 1849-ben tizenhárom évesen szemtanúja volt a „magyar Golgotának”. Tőle idézünk most: „Október 6-án reggel még nyolc óra előtt jött atyámhoz egy barátja, Brünek Károly előkelő aradi polgár és vármegyei főbb hivatalnok. Ő hozta a rémhírt, hogy a kora reggeli órákban kivégeztek sok honvéd főtisztet, közöttük Damjanich tábornokot is. (...) A rémhír könnyeket fakasztott minden igaz ember szemeiben, és mint a búcsújárás indult meg a város lakossága a borzasztó eset színhelyére, a vesztőhely felé. Én is öcsémmel és a szomszédságban lakó barátaimmal sietve mentem oda. És előttünk állt a rémítő látvány. Kilenc cölöp volt egy sorban felállítva, mindeniken egy ember függött. A cölöpök nem voltak magasak, a kivégzettek lába alig volt harminc centiméternyire a földtől, a kötél sem látszott; messzibbről nézve úgy tetszett, mintha csak sorban állnának. Mintegy húszlépésnyire tőlük katonák állottak egymástól két-három ölnyire, s a közönséget nem eresztették közelebb, de odáig mindenki elmehetett. Minden bitófa előtt katonák egy-egy gödröt ástak, a szabadságharc vértanúinak sírját. (...) A bitófán kivégzetteket azonban csak estefelé vették le, a közönséget délutáni öt órakor eltávolították onnan, s azontúl senkit közel nem engedtek. Amíg lehetett menni, a közönség folyvást nagy csoportokban ment ki. Igazi nagy gyász volt az emberek szívében, és ilyen sötét, ködös, borult volt az időjárás Arad városának ezen legborzasztóbb, legszomorúbb napján”. A Haynauhoz köthető későbbi véres megtorlásnak összesen százötvenhét magyar hazafi esett áldozatul, és számosán kényszerültek hosszú évekre belső vagy külső emigrációba. A kivégzett tizenhárom hős tábornok azóta is a magyar nemzet szívében él, emlékük magasztossága soha el nem múló erő a hazaszeretetre és a honvédelemre - ezt bizonyítják október 6-ai ünnepeink emelkedett pillanatai. TWBI Kossuth Lajos felvételen rögzített 1890-es beszéde: „A világ bírája, a Történelem fog e kérdésre felelni. Legyenek a szent emlékű vértanúk megáldottak poraikban, szellemeikben, a honszabadság istenének legjobb áldásaival az örökkévalóságon keresztül. Engem, ki nem borulhatok le 0 magyar Golgota porába, engem október hatodika térdeimre borulva fog hontalanságom remetelakában látni, amint az engem kitagadott haza felé nyújtva agg karjaimat a hála hű érzelmeivel áldom a vértanúk szent emlékét, hűségükért a haza iránt, s a magasztos példáért, amelyet az utódoknak adtanak, s buzgó imával kérem a magyarok istenét, hogy tegye diadalmassá a velőkig ható szózatot, mely Hungária ajkairól a magyar nemzethez zeng. Úgy legyenI Ámen." IX ÉVFOLYAM / 30. SZÁM / 2011. OKTÓBER 8. > hidlap.net 19
