Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)
2010-03-27 / 12. szám
kultúra A nagyhét Varga Péter Dénes A magyar középkor végén a népi áhítat a nagyhét minden egyes napját megünnepelte. Úgy kell tennünk - írja a kolostori irodalom mintha mindenkor látnánk az Úristent a feszület képében. Virágvasárnap reggel a hivők a kereszt előtt állva elmondtak 33 Miatyánkot és ugyanannyi Üdvözlégy Máriát annak emlékezetére, hogy Jézus 33 esztendeig élt a földön. A későbbiekben azután inkább a szent három nap, a „Triduum sacrum”, nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat kaptak valódi liturgikus jelentőséget. Szent, ami az eget a földdel összeköti, szent tehát a Megváltás e három napja. Nagycsütörtök az örök isteni szeretet ünnepe. Egykor ezen a napon voltak az apostolok Coenaculumban, ahol a szertartásos ószövetségi bárányvacsorát elfogyasztották. Itt történt meg először a keresztény vallás legnagyobb misztériuma, hogy a kenyér és a bor színe alatt megjelent Krisztus feláldozott teste és vére. Nagycsütörtökön így az utolsó vacsora emlékére minden templomban egyetlen szentmisét mondanak, amelyet a rangidős pap végez égő gyertyával és fehér karingben. Ekkor szólalnak meg utoljára a harangok, majd amint mondani szokták „elmennek Rómába”, hogy csak a föltámadáskor konduljanak meg ismét. Addig kereplő helyettesíti őket. A főpapok ezen a napon a szertartás részeként megmossák tizenkét szegény lábát, amint Jézus tette ezen a napon tanítványaival. A szertartás az „oltárfosztással” végződik. A pap eltávolítja az oltárterítőket, gyertyatartókat, emlékeztetve a ruháitól megfosztott Üdvözítőre. Nagycsütörtökön történt az ősegyházban a nyilvános bűnösök kiengesztelése. A nagyböjtben vezeklők leborultak a templom előtt, majd kinyitották nekik a templom minden ajtaját és bebocsátást nyertek. így fejezte ki az egyház a teljes bűnbocsánatot. Az Olajfák hegyén hátrahagyott Mestert engesztelő nagycsütörtöki virrasztás többfelé belenyúlt a késő éjszakába, sőt nagypéntek hajnalába is. Nagypénteken nincsen szentmise. Ez a nap a gyász és fájdalom napja a keresztény ókortól fogva. Igaz, hogy Jézus halála a megváltást szerezte meg az emberek számára, az egyház mégsem a megváltásból fakadó örömre gondol, hanem annak árára, Jézus szenvedésére és halálára. Ezért hallgatnak a harangok, ezért fekete a nagypéntek liturgikus színe, ezért borul a papság a szertartás kezdetén az oltár előtt a földre. Ezután nagypéntek legszebb szertartása következik, a „hódolat a Kereszt előtt”. A pap az oltár mellett állva lebontja a violaszínű leplet Jézus szent fejéről és úgy énekli: „Ecce lignum crucis... íme a keresztnek fája, melyen a világ üdvössége függött, jöjjetek, imádjuk!” Utána feljebb lép és lebontja annyira, hogy a jelenlévők megláthassák Jézus karját, kezét, amellyel annyi beteget gyógyított meg. Mikor az oltár közepére lép, lehullik a lepel egészen, így mutatva meg a népnek az üdvösség csodálatos jelét, a keresztet. Ezután veszi kezdetét a papság és a hívek áldoztatása, amelyet 1956-ban rendelt el a pápa. Ezt követően a már elkészített Szentsírhoz vonulnak. Az ostyát fehér csipkefátyollal borított díszes szentségtartóban az oltárra helyezi. Ekkor veszi kezdetét a Szentsír látogatása ősi szokás szerint, hogy minél többet gondoljanak a hívők a világot megváltó szenvedő szeretetre. Végezetül elkövetkezik nagyszombat. Ezen a napon a liturgia egyik legfontosabb része a tűzszentelés. Ez a szent tűz Jézus tanítását jelképezi. Hatalmas gyertyát szentelnek meg ekkor, a feltámadt Krisztus szimbólumát, a húsvéti gyertyát. Keresztalakban öt tömjéngerezdet illesztenek bele, Jézus öt sebének emlékére. Végül az Allelujás szentmise következik. Glóriakor „kikötik” a harangokat, hogy ünnepélyes zúgásukkal hirdessék Krisztus feltámadását. Hosszú idő után először ekkor hangzik fel az Alleluja. Minden bizonnyal a legszebb húsvéti szertartás a feltámadás. A papság a Szentsírhoz vonul, a szertartást végző megmozdítja a sírban nyugvó corpus karját jelezve a hívőknek, hogy él. Eléneklik a feltámadás zsoltárát, majd a főcelebráns kezébe veszi az Oltáriszentsé- get és a nép felé fordulva így énekel: „Pax vobis, ego sum, Alleluja! Békesség veletek, én vagyok ne féljetek!” A körmenet a főoltárhoz megy, és ott a pap elkezdi a húsvéti diadaléneket: „Feltámadt Krisztus e napon, alleluja!...” A körmenet a hívők serege és lobogó zászlók közepette kimegy az utcákra, körbehordozzák a Feltámadt szobrát és a baldachin alatt az Oltáriszentséget. Ezután veszi kezdetét az ünnepélyes szentmise bemutatása. Bizonyára nem véletlenül mondotta Nagy Szent Leó pápa, hogy „az összes keresztény ünnepek között jól tudjuk, hogy a húsvét titka a legkiválóbb”. hidlap.net hídlap 33
