Hídlap, 2010 (8. évfolyam, 1–25. szám)
2010-06-05 / 22. szám
kultúra Hazaértek a Hodossy testvérek a csíksomlyói zarándokútról Felvidékről Székelyföldre a nemzet egységéért Hodossy Péter és Tamás Dunaszerdahelyről Csíksomlyóig tartó zarándoklatáról áprilisban írtunk, miután a 850 kilométeres egy hónapos gyalogos útjuk első napjaiban Esztergomban jártak. Akkor megígértük, hogy pünkösd után felkeressük a testvéreket, hogy megoszthassák élményeiket olvasóinkkal is. A csallóközkürti fiúk május 25-én éjszaka tértek vissza szülőföldjükre és a hétköznapokba. Azóta folyamatosan csörög a telefonjuk, interjúkat adnak felvidéki és hazai lapoknak, tévéfelvételekre járnak, és képes úti beszámolókat tartanak élményeikről. Péter telefonon mesélt a Hídlapnak is a híres magyar vendégszeretetről, az összefogásról, a fizikai nehézségekről, az esőről, egyszóval a fájdalmas, de feledhetetlen útról. A Csallóközkürtön élő 32 éves Hodossy Péter és 23 éves öcs- cse,Tamás közel két évig tartó tervezgetés után április 18-án Nemeshódosról, családjuk származási helyéről, a történelmi Magyarország északnyugati tájáról indult útnak gyalogosan a délkeleti határvidék, a 850 kilométerre fekvő Székelyföld felé, hogy magukkal vigyék a Felvidéken élők üdvözletét az összmagyarság legjelentősebb találkozójára, a Csíksomlyói búcsúra és ezzel is felhívják a figyelmet a nemzet egységére és összetartozására. A fiúkat Dunaszerdahelyen Csáky Pál, a Magyar Koalíció Pártja elnöke ünnepélyes külsőségek között indította útnak, ezután napi harminc-ötven kilométer, számos lelket melengető élmény, fontos találkozás következett, amelyet a feltört lábakkal, a tizenöt kilogrammos hátizsák cipelésével és a szakadó esővel járó fizikai kínok sem árnyékoltak be. Péter egy mondatban úgy jellemezte a harminckét napos küldetést, hogy „fájdalmas, de csodálatos" volt. A több maratoni futóversenyt teljesítő fiúk tudták, hogy a dolgok a fejben dőlnek el, ott pedig rendben volt minden, úgyhogy a meggyötört test engedelmeskedett. Tamás megúszta a vízhólyagokat, de a tapasztaltabb és idősebb Péternek az első héten igencsak meggyűlt a baja a cipőkkel és szenvedtek a szakadó esőben való gyaloglástól is. Ennek ellenére az első pihenőnapot csak 600 kilométer után, Kolozsváron tartották, ahol egy hétvégét töltöttek el, utána még Székelyudvarhelyen pihentek egy napot. Az élményekkel teli út emlékezetes eseményei közül a fiúk kiemelték a Horthy Miklós szülőfalujában, Kenderesen töltött éjszakát, ahol vitéz Bogdán Péter polgármester jóvoltából a Hor- thy-kastélyban aludtak, és jártak az egyébként zárt kriptában is. Emlékezetes volt a nagyváradi püspöki palotában való fogadás, a nyárádszeredai iskolás gyerekek útszélről szedett virágokkal és énekléssel való köszöntése, vagy amikor a Duna TV adását látva Balogh György Csíkszeredái magyar konzul azzal kereste meg őket, hogy ragaszkodik hozzá, hogy a konzulátuson vendégül láthassa őket, illetve az utolsó nap, amikor a híradásokból már sokan ismerősként köszöntötték őket Csíksomlyó felé haladva. Határon túli magyarként az ilyen gesztusok és a feléjük áradó szeretet érzése vésődött bele legjobban a fiúk emlékeibe. Voltak természetesen veszélyes kalandok is, például amikor öt-hat hatalmas pásztorkutya támadta meg őket, akiket gázsprayvel sikerült ártalmatlanítani. Az út állomásait és eseményeit egy-egy napló őrzi benne több mint száz bélyegzővel, idézetekkel és kedves szavakkal. Péter hangsúlyozta a híres magyar, illetve székely vendégszeretet élményét, amit Tamás életében először tapasztalt meg személyesen Erdélyben. A harminckét napból mindössze kettőt töltöttek kereskedelmi szálláshelyen, a többi éjszakára ismerősök és ismeretlen segítők fogadták be őket és látták vendégül minden földi jóval, sőt az út több mint felén a hátizsákjukat sem kellett cipelni, mert a vendéglátók autóval elvitték a következő állomásra. A testvérek május 19-én érték el Csíksomlyót, másnap a családjuk is megérkezett, így együtt vehettek részt a szombati szentmisén és fedezhették fel Erdély szépségeit. Okos Márton, a Magyarok Világ- szövetsége tagja jóvoltából eljutottak Gyimesbükkre, az ezeréves magyar határra is, majd pünkösdhétfőn ismét átszelték az ezeréves Magyar Királyság területét - ezúttal mikrobusszal. Azóta ismét munkába álltak mindketten, de az élet még nem állt vissza a rendes kerékvágásba, hiszen egymást érik az interjúk és a fogadások, amelynek az úti beszámoló mellett a másik apropója Hodossy Péter közelmúltban megjelent, Aki útnak indul el című, a több mint ötven maratoni futóverseny kalandjairól írt könyve. hidlap.net hídlap 35
