Hídlap, 2008 (6. évfolyam, 31–51. szám)
2008-10-04 / 39. szám
címlapon Az aradi vértanúk utolsó mondatai Aulich Lajos:„Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik ezt a szolgálatot." Damjanich János:„Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt." Dessewffy Arisztid:„Tegnap hősök kellettek, ma mártírok, így parancsolja ezt hazám szolgálata." Kiss Ernő:„Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e? Árpádok dicső szentjei, virrasszatok a magyar ifjúság felett, hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük." Knézich Károly:„Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény és én is az vagyok. Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat." Lahner György:„Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon! És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom!" Lázár Vilmos: „Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa? Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke, és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek." Leiningen-Westerburg Károly:„A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját." Nagysándor József:„De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni, ha semmit sem tettem volna az életemben! Alázatosan borulok Isten elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett." Pöltenberg Ernő: „Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide." Schweidel József:„A mai világ, a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár. Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot." Török Ignác:„Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok. Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam." Vécsey Károly: „Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt." fordulat, a Habsburg és az orosz csapatok és más nemzetközi haderők hatalmas nyomása után a szabadságharcát vívó magyar hadsereg letette a fegyvert ellenségei előtt. A fegyverletétel Világos nevéhez fűződik, de a helyszín egészen pontosan egy olyan gyönyörű szőlőskertektől ölelt vidéken volt, mely Magyarvilágos és Románvilágos mellett található, a világosi várnál. A fegyverletételre 1849. augusztus 13-án került sor, magyar részről Görgey Artúr vezetésével, aki az oroszoknak, egészen pontosan Rüdiger tábornoknak adta meg magát, a kapitulálásról szóló dokumentumot a Bohus- kastélyban írták alá. A történészek egy része azt állítja, hogy a tábornok ezzel a császárt sértette meg, mert ha a Habsburgoknak adja meg magát a magyar had, akkor az azt jelentette volna, hogy az ellenük folytatott forradalom és szabadságharc elbukott. Az oroszok felé tett lépés viszont azt jelezte, hogy a két nagyhatalom fegyveres erőivel szemben nem lehet tovább harcot folytatni. Görgey ezzel a tettével a magyar történelem egyik, a mai napig legvitatottabb egyénisége lett, akit Kossuth Lajos az úgynevezett „vidini levélben” hazaárulónak nevezett. Érdekes, hogy bár Görgeyt Ausztriába internálták, de a későbbi évek folyamán Magyarországra küldött több memoranduma is a magyar közélet sarkalatos részeit illették, például Deák Ferenc Kossuth Lajossal szembeni térnyerését. A kegyetlen ítélet Az orosz csapatok vezetői előzőleg ugyan ígéretet tettek arra, hogy nem adják át a magyar hadak tizenhárom vezetőjét az osztrákoknak, ennek ellenére mégis kiszolgáltatták őket. A tizenhármat Felix Schwarzenberg miniszterelnök utasítására Ferenc József császár jóváhagyásával hadbíróság elé állították és kivétel nélkül halálra ítélték. A hadbíróságot Karl Ernst törzshadbíró vezette. A kivégzéseket pontos és tudatos forgatókönyv szerint tervezték és hajtották végre az osztrákok, az első változat szerint mindnyájukat a nehezebb halálnem, a kötél általi kivégzésre szánták. Ekkor már Julius Jakob Haynau volt Magyarország tejhatalmú kormányzója, akire, mint véreskezű, megtorló diktátorra lehet csak emlékezni. Őhozzá vitték a hős tábornokok ítéleteit megerősí1849-ben elesett katonákat. így alakulhat át a ma embere számára is békességes megnyugvássá a túlerővel legyőzött magyar szabadságharc ügye. Hős tábornokaink előtt az Aradi vértanúk terén emlékezünk minden október 6-án, ezt a helyet a forradalom centenáriumakor 1948-ban nevezték el a tizenhárom tábornokról. A téren arany betűkkel díszített obeliszk áll, melynek talapzatát az emlékünnepségek végén beborítja a sok gyertyaláng, a nemzetiszínű szalaggal átfont koszorúk és virágok tengere. A nagy nap előtti emlékezzünk hős tábornokainkról, akik halálukkal mindörökre szentté tették ok tóber 6-át. A fegyverletétel A história pedig ez: számos, fényes győzelemmel végződő csata, és annyi harci hídlap 5
