Hídlap, 2007 (5. évfolyam, 1–19. szám)

2007-09-01 / 3. szám

esztergom adatok donatújakra cserélték. Igaz, hogy ezek az erőforrások nem mentek 150 üzem­órát sem, de a felújításukra így is szük­ség volt, csakúgy, mint a hajtásrend­szer átdolgozására. Kívülről megőriztük az eredeti formáját, de belülről egy ki­csit átalakítottuk, modernizáltuk, a sok munka után végül augusztus 18-án a szobi révnél vízre tettük a hajót" - tesz pontot a Lúdas Matyi - eddigi - törté­netére György János. Jó szelet, kapitány! Persze a vízrebocsátás sem volt ennyire egyszerű feladat: a több mint 15 méter hosszú hajót Esztergomból egy speciális nyerges vontató szállította a Duna-part- ra, ahol egy tűzoltóautó darujával emel­ték vízre a Lúdas Matyit. A látványos mű­velet - szép számmal gyűltek össze bá­mészkodók a vízrebocsátáskor - nem sikerült zökkenőmentesen: a hajó egyik kormánylapátja eltörött. A sokat látott jacht azonban az ilyen „semmiségek­re" ügyet sem vet, az - azóta már kijaví­tott - sérülés ellenére vígan zakatolt le új lakhelyére, a Helemba-szigetre. Hogy fél évszázados matuzsálem még messze van a végeleges nyugdíjazástól, azt a tu­lajdonos tervei garantálják. „A vízrebo­csátás óta eltelt egy hétben már ötször voltunk Esztergomban vele - többek kö­zött a tűzijátékot is innen néztük -, de a jövőben egy igazi nagy túra is szerepel a tervekben: a baráti társasággal sze­megvásárlására. A vízügy élén azonban egymást váltották az igazgatók, így a hajó sorsáról döntő tárgyalások akadoz­tak: György János hat igazgatót nyúzott kérésével - kevés sikerrel. „Úgy gondo­lom, hogy mindegyik szívesen megsze­rezte volna magának a jachtot, de vé­gül 2000-ben, a cég eladása előtt alig két nappal sikerült aláírni az adásvételi szerződést" - enged betekintést az egy­kori balatoni jacht újkori történetébe a tulajdonos. Ötéves alkudozás A kilencvenes évek közepéig Ás­ványrárón szolgált a jobb sorsra ér­demes hajó, ekkor kezdődött el a barátság jelenlegi tulajdono­sával, aki többször is ajánlatot tett a Lúdas Matyi des, kulonoseDP esemeny nélküli setana- józás után ismét kerülgetni kezdte a poli­tika vihara. Előbb - 1988-ban - a Sión és a Rábán felhajózva a győri vízügyi igaz­gatósághoz került, ahol új tulajdonosai a tervezett dunakiliti víztározónál bíz­tak volna rá nem túl előkelő szerepet: a munkásokat kellett volna szállítania. Ez a feladat azonban megint csak nem iga­zán tetszhetett a hajónak - úgy tűnik, hogy a politikának még a gondolatától is elzárkózott a Lúdas Matyi a víztározó nem épült meg, így a munkásszállítás is okafogyottá vált. Újjászületés A hat éve a parton szomorkodó, leromlott állapotú vízi jármű vételi ára másfél mil­lió forint volt - ráadásul az igazi munka csak akkor kezdődött. „A hajó belseje tel­jesen szét volt rohadva, a fa berendezések tönkrementek, a hajót„fémtisztára"le kel­lett pucolni, nagyjából öt köbméter vizet engedtünk ki a hajótestből" - emlékezik vissza a kezdetekre György János. Hogy a felújítás monumentalitása érzékelhető le­gyen: közel két hónapig „verték" homok­kal és magasnyomású vízsugárral a hajó­testet, hogy az megszabaduljon a több réteg festéktől és rozsdától. „Tulajdonképpen elölről kezdtük épí­teni a Lúdas Matyit. Eredetileg két négy- hengeres FIAT-motor hajtotta a hajót, de a hatvanas évek­ben két darab 100 lóerős, gáz­olajos Csepel- motor került bele, ezeket a nyolcvanas évek vé­gén va­Motor: a hajót két darab, 100 lóerős, gázolajos Csepel erőforrás hajtja, a hivatalos férőhelyek szá­ma nyolc. Vízkiszorítás: 18 tonna; súly: 12 tonna; hossz: 15,6 m; szélesség: 3,2 m; magasság: 3,8 m; merülé­si mélység 80-90 centiméter; maximális sebesség: 30 kilométer/óra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom