Hídlap, 2007 (5. évfolyam, 1–19. szám)
2007-10-06 / 8. szám
eggyászosabb napj któber 6.: a szabadságharc kormány volt miniszterelnökét is. így váltak ők a nemzet vértanúivá. A megtorlás minden bizonnyal azért volt ilyen kemény, mert az osztrák kormány példát akart statuálni a monarchiában a magyarokhoz hasonlóan függetlenségre vágyó nemzetek számára, de valószínűleg a bosszúállás is szerepet játszhatott a súlyos ítéletek meghozatalában. Az aradi és pesti kivégzéseket október 6-ára, a bécsi forradalom és Latour osztrák hadügyminiszter halálának évfordulójára időzítették. Elsőként gróf Batthyány Lajost ítélték el Pesten, majd Aradon a honvédsereg önálló seregtestet vezénylő főtisztjeinek perét rendezték meg. A miniszterelnököt eredetileg kötél általi halálra ítélték, ám ő egy tőrrel nyakon szúrta magát a kivégzés előtti éjjel. Bár életét megmentették, ilyen állapotban akkor sem lehetett felakasztani, ezért változtatták ítéletét golyó általi halálra. A gróf igazi magyar nemesként és katonaként a kivégzéskor nem engedte, hogy bekössék a szemét, sőt maga vezényelt tüzet a katonáknak, és utolsó szavaival is a hazát éltette. Bár a szabadságharc elbukott, az áldozat nem volt hiábavaló és nemcsak azért, mert ma is egy nemzet őrzi emléküket, hanem, mert akkori vívmányait - a jobbágyfelszabadítást, a közteherviselést és a törvény előtti egyenlőséget - már nem lehetett elvenni az emberektől. Esztergom és a Kossuth-nóta A márciusi eseményeket követő toborzás ideje alatt, 1848 őszén Kossuth Lajos és Széchenyi István is megszállt Esztergomban. A legenda szerint ekkor született a szabadságharc szimbólumának tekinthető Kossuth-nóta, az „Esik eső karikára” kezdetű rigmus. Kossuth toborzó körútja során október 18-án érkezett Esztergomba, és a legenda szerint a hajóállomásnál rá várakozó tömeg „szülte” a dalt, más források szerint viszont az esztergomi születésű Hulényi Ferenc írta a dalt Kossuth esztergomi látogatására. Kossuth egyébként egy éjszakát töltött a Fürdő Szállóban, és másnap továbbutazott a vele érkezett 1500 nemzetőrrel, de a toborzás olyan sikeres volt, hogy csak Esztergomból 800 nemzetőr követte. Ugyan csupán hét éve hivatalos gyásznap, mégis közel másfél száz éve emlékezünk meg arról, hogy mi történt egy október eleji gyászos napon Aradon és Pesten. Október 6-án 14 hős A előtt hajtunk fejet, akik hazájukért küzdöttek és érte vértanúvá váltak. S zamos dicső tett gyarapítja a magyar történelem vaskos históriáját az 1848/49-es forradalom és szabadságharc idejéből, de a nemzet egyik leggyászosabb napja is ehhez ez eseménysorhoz köthető. Az 1848-49-es szabadságharc végét jelentő világosi fegyverletétel után a császári haditörvényszék ítélete alapján október 6-án, Aradon kivégezték a magyar honvédsereg 12 tábornokát és egy ezredesét, akik a fegyverletételt követően kerültek osztrákfogságba. Ugyancsak e napon Pesten kivégezték Batthyány Lajost, az első magyar felelős A vértanúság Hermann Róbert történész szavai szerint a vértanúság eredetileg vallási fogalom, amelynek fő kritériuma egy eszméért vállalt vagy elszenvedett erőszakos halál, amely megdicsőíti elszenvedőjét. Később a vértanúság „elvilágiasodott", amely folyamat főként az európai törökellenes harcok során ment végbe. Az első magyar vértanúnak a történelemírás Gellért püspököt tartja.
