Hídlap, 2006. október (4. évfolyam, 195–215. szám)
2006-10-14 / 204. szám
magazin 2006. október 14., szombat • HÍDLAP III Svédcsavar a fémtömbben Goldziher Ignác ellentmondásai Metal zene Esztergomból Európába A mai nemzetközi metal műfaj komoly színtere Skandinávia, illetve Svédország. A korábbi angol és amerikai dominancia elveszett és a hangsúly áttevődött a többi európai országba. Egy több, mint hat éve működő esztergomi metal csapat, a Watch My Dying, most második albumának munkálatait egy svédországi stúdióban fejezi be. A könnyűzene legnehezebb ágát képviselő zenekart számos, hazánkban turnézó, neves külföldi csapat választotta előzenekarának. A „svéd csavarról” és a WMD más dolgairól Eszenyi Imrével, az együttes basszusgitárosával beszélgettem.- Hogy jött ez a kivételes lehetőség, hogy második nagylemezetek egyes stúdiómunkálatait egy svédországi stúdióban végezzétek el?- Magának a lehetőségnek nincs túl nagy sztorija. Az egészben az a lényeg, hogy Vörös Andris, aki a Superbutt nevű zenekar énekese korábban közösen turnéztak a svéd Clawfinger együttessel Európában. Tulajdonképpen az a stúdió, amiről beszélünk a Clawfinger szintetizátorosáé. Andris segített, hogy ez a svéd srác, aki egyébként nem szokott külföldi zenekarokkal dolgozni, az új zenei anyagunk meghallgatása után úgy döntött, hogy megcsinálják az albumunkat a stúdiójában.- A kívülálló azt gondolná, hogy ez a nyugat-európai stúdió méregdrága egy magyar együttes számára...-Az első nagylemezünket, a Klausztrofóniát, két éve egy érdi stúdióban rögzítettük. Akkor számunkra megfelelő volt a felvételért fizetendő ár. Az új albumot korábban ugyanitt akartuk elkészíteni, de ugyanaz az érdi stúdió most sokkal több pénzt kért az új korong dalainak rögzítéséért. A zenekar csak nézett egy nagyot, hogy honnan lenne nekünk ennyi pénzünk, mert azt azért tudni kell, hogy a metal zenében főként nem a pénzről szólnak a dolgok, magyarul nincs belőle profit. így lemondtunk erről a lehetőségről. A felvételek ezek után a csepeli Audioplanet stúdióban készültek el, itt már jóval kisebb költséggel. A rögzítés tulajdonképpen egész nyáron folyt, a koncertezés mellett több adagban nyomtuk fel itt a számokat. A munka második része, a keverés zajlik Svédországban.-Ez a skandináv vonal hozhatja azt magával, hogy még inkább bekerültök a nemzetközi metal szakmai szférájának látókörébe ?- Ez egy jó kérdés. Kétségtelen, hogy van a zenekarunknak egy ilyen jó értelembe vett „hátsó szándéka”, hogy irtó jó lenne, ha valaki ott Svédországban felfigyelne a zenénkre, de persze valójában nagyon nem erre megy ki a játék. A keverésről ez esetben azt kell tudni, hogy a stúdió szakemberei és tulajdonosa végzik el a melót, mi nem megyünk ki Svédországba, így az is lehet, hogy mondjuk öt nap alatt elkészül a munka, és a stúdió szakemberein kívül senki nem hallgatja meg ott a zenét. De az is elképzelhető, hogy más, a műfajban érdekelt embernek is megmutatják. Nem tudjuk, mi lesz. A pakliban biztos benne van, hogy felfigyelnek ránk. Lehet, hogy valaki kihúzza a jó lapot.- Mi az új lemezetek koncepciója ?- Az biztos, hogy túl nagy agyalás most nem volt, hogy miről szóljon az új album. Az egész anyag keletkezésére jellemző, hogy egyfajta szerencse volt, hogy magánéleti síkon a banda tagjainak éppen a legszerencsétlenebb időszaka volt, amikor a számokat írtuk. Furán hangzik, de így van, ezt a nehézségekkel teli fázist, nagyon mély módon írták ki magukból a gitáros dalszerzőink. Ettől lett érezhetően agresszívebb és nyersebb az új lemez minden dala.- A Klausztrofónia albumnál nem maradt el a hazai és nemzetközi szakmai és közönségsiker. Tudjátok ezt a második lemeznél fokozni?- Az új lemez egyik legszembetűnőbb jellemzője, hogy sokkal több gitárszóló van rajta, mint az előző albumunkon vagy az azt megelőző demó felvételeken. A gitárszóló most ugyan ismét „divat lett” a műfaj képviselői között, nálunk nem erről van szó, hanem arról, hogy új gitárosunk van. Attiláról annyit kell tudni, hogy villám gyors a keze, követhetetlen dolgokat játszik a hangszerén. A friss anyagra ő írta a hipergyors death metal gitárszólókat. A Klausztrofóniához képest viszont kevesebb szintetizátor által keltett kis zajok, háttér hangszőnyegek, akkordok szerepelnek az új lemezen. Összességében azt mondhatjuk a második lemezről, hogy vannak benne „nagyon egyszerű betonozások” de az egyszerűség mellett komplexebb lett az anyag, ugyanakkor megmaradt, az úgynevezett „matekosabb”, azaz bonyolult ritmus- és dallamképlettel bíró vonal is.- Figyelemre méltó az, ahogy nemcsak a nemzetközi szaksajtó, a közönség, de a vezető nyugat-európai metal bandák is elismeréssel szólnak teljesítményetekről. Milyen élményekkel gazdagodtatok e téren ?- A szaksajtóról érdekes megemlíteni, hogy, akiknek több európai médiumhoz elküldtük az egyik promo anyagunkat, nem volt egyértelmű. A fogadtatás az egyes metal műfajon belüli ágazatok szerint változott, tehát a black metal újság nem írt rólunk túl hízelgőt, sőt még populárisnak is nevezték a Watch My Dying-ot. Akik pozitívumokat írtak, azoknál a , jó hangzás” és az „érdekes zene” megfogalmazások domináltak, tehát megegyeztek a hazai kritikákkal. A vezető nyugat-európai bandák közül az Opeth és a Cradle Of Filth-et említeném meg, velük egy színpadon játszottunk, illetve mind a svéd Opeth, illetve a brit Cradle Of Filth élőben nekünk is és a sajtóban is elismerően szólt a zenénkről. Az amerikai Fear Factory énekes Burton C. Bell, pl. konkrétan megjegyezte, hogy milyen jó cím a Time Overdose (Túladagolt Idő). Való igaz, nem alakult ki szorosabb kapcsolat közöttünk, de ezeknek a műfajvezető csapatoknak a szemtől szembeni gratulációit fogadhattuk több alkalommal.- Mivel számos tagcserén ment át az évek alatt a Watch My Dying, kikből áll a WMD jelenleg?- Most az alapító tagok közül már csak Gábor, az énekesünk és én vagyunk. Bori Sanyi és Kovács Attila a két gitárosunk és Bordás Zoli a dobosunk.- A zene mellett, ahogy az az underground-ban elvárható, mindig is sokat adtatok a külsőre, a színpadi megjelenésre, a csapat által kiadott albumok borítójának mívessé- gére, a WMD körüli egyfajta misztikum fenntartására.- Szerintem a színpadon való megjelenés az ugyanolyan nagy esemény kell, hogy legyen, mint például a színházban. Amikor a színpadon áll a zenekar, akkor ennek egy egységet kell mutatnia, ehhez pedig hozzátartozik a megjelenés, a külsőségek is. Ez az image, ez a karakteres vonal, ez a hangulat megy végig a zenekar minden egyéb dolgán, a lemezborítón, a WMD pólókon, a jelvényeken. Az új album lemezborítója például nem követi a hazai szokásokat, ahol ilyen „hammeres”-re veszik a figurát, és biztos, hogy ilyen klasszikus metal hangulatot árasztó, lehetőleg sötét képpel találkozik a rajongó, egy olyan képpel, amin biztos van valami csontváz, vagy valami hasonló. Az új WMD lemez borítója érdekes színvilágból áll, nem kötődik a mostani trendekhez. Ha az eddigi kiadványaink borítói mondjuk a horror thriller stílusból merítettek, akkor az új lemez borítója a sci-fi thriller-hez igazodik.- Mi lesz az új anyag címe?- Fényérzékeny az album címe, de lesz a korongon egy ilyen című dal is.- Mikor léptek a közönség elé Esztergomban?- Az Amadea, a Septic és az osztrák Perishing Mankind társaságában november 11-én találkozhatnak velünk az érdeklődők a Molothow Ligetben. • Pöltl „Oxi” Zoltán Az orientalista Goldziher Ignác akadémikus és egyetemi tanár hazai tudósi és közéleti pályafutása oly ellentmondásos, hogy annak bármely részlete döbbenetét kelt életirata olvasóiban. Naplóíró ember volt, s így olyan háttérinformációkhoz juthatunk, melyekhez másként aligha férhetnénk hozzá. íme néhány lap a naplójából: „1906. szeptember 15. Hosszú huzavona után végre megérkezett a minisztérium döntése, mely szerint Kiss János pápai prelátussal küldenek Aberdeenbe. Természetesnek tartották, hogy a nekem augusztus 28- án felajánlott szerepet átengedem ennek az analfabétának, ki vörös cingulus- sal és collaréval mégiscsak valamelyest ünnepélyesebben reprezentál, mint én, a szegény zsidó éhenkórász, egy Honorary Doctor of Laws. 1911. október 13. Mára jelezték az egyiptomi Ahmad Fuad herceg érkezését és látogatását egyetemünkön. A rektor engem küldött ki fogadására. A herceg és kísérője, dr. Forti, a kairói egyetem könyvtárosa, valamint Bondy bej, konzul, már a bemutatkozás után és a könyvtárba menet tudatta, hogy a herceg budapesti utazása csak nekem szól. Szerinte én vagyok a világ legnagyobb „arabistája”, kötelességem volna a nyugati kultúrát elvinnem Keletre (...) Ugyanekkor a mai hivatalos lapban olvasható volt számos egyetemi tanár előlépése a következő fokozatba. Igen gyenge képességű embereknek is jutott elismerés, előléptetés. Ebben a névsorban nem szerepel az én nevem, noha ebben az esztendőben zárom egyetemi működésem negyvenedik esztendejét, harmincnégy évig pedig fizetés nélküli magántanár voltam. Egyiptomba kell mennem, hogy babérokat szerezzek. 1916. szeptember 15. Most már nyolc akadémiának vagyok a tagja és kilenc tekintélyes társaságnak tiszteletbeli, illetve külföldi tagja. Ehhez járul még két díszdoktori cím, tehát összesen tizenkilenc tiszteletbeli diploma. Aki egyszer ezt a számvetést hallja, higgye el nekem, hogy az összes diplomát becserélném egyetlen nyugodt napért az életemben. 1917. július 24. Az újságokban annak az embernek a temetéséről olvasok, kinek neve annakidején összefonódott ifjúkori szenvedéseimmel. Csupán a neve. Szalay Imre, utóbb báró Szalay, a Nemzeti Múzeum igazgatója, igen jelentéktelen, a nepotizmus révén magasra emelkedett férfiú volt, az áldatlan emlékű Trefort veje, annak akkor első titkára, amikor engem az a hitvány ember csapdába ejtett, én pedig önakaratomból benne is ragadtam. Trefort meghívását ama becsapási audienciára főnöki megbízásból Szalay jegyezte nevével. Erre emlékeztetnek a temetésről szóló újsághírek, amelyek ezt a parányi szellemet hőssé dicsőítik, mondván, hogy a hazai kultúra neki köszönheti mindenét, amije nincs. A nagy ember egyébként állítólag agylágyulásban halt meg. Ez igen valószínű.” • Histórias A székelyek eredetéről Számos legenda kering arról, hogy honnan is származnak a székelyek. Nézzük, mit is ír erről Anonymus a Geste Hungarorumban! „Árpád vezér és nemesei sereget küldtek Mén Marót bihari vezér ellen. Ennek a hadseregnek Ősbő, meg Velek lettek a kapitányai és vezetői. Ezek a szigetről nekiindulva a Kórógy vize mellett ütöttek tábort. Ott a székelyek, akik előbb Attila király népe voltak, Ősbőnek hírét hallva, békés szándékkal elébe jöttek, s önként kezesül adták fiaikat különféle ajándékokkal. Sőt, Ősbő serege előtt első hadrendként indultak Mén Marót ellen harcba.” A hun-magyar krónika pedig a következőket íija: „Maradt a hunokból még háromezer férfiú, ezek futással menekedtek meg Krimhilda csatájából, s elhatározták, hogy Csiglamezején szedelőzködnek össze. Féltek a nyugati nemzetektől, hogy hirtelen rajtuk támadnak, bementek hát Erdélybe, s nem hívták magukat magyaroknak, hanem más névvel székelyeknek... A székelyek tehát a hunok maradékai, akik a többi magyarok visszatéréséig az említett mezőn tartózkodtak. Mikor tehát megtudták, hogy az említett magyarok visszatérnek Pannóniába, elé- bük siettek Ruténiába és együtt hódították meg Pannónia földjét. Ennek elfoglalása után részt kaptak belőle...” Ne feledjük azonban, hogy Anonymus Gestáját mintegy háromszáz esztendő választotta el a honfoglalástól, a hun-magyar krónika pedig nyolcszáz évvel Attila után keletkezett. Az első hiteles adat a székelyekről a 12. századból való. Eszerint a székelyek és a besenyők a magyar sereg előtt harcoltak az ország nyugati határszélein. Az egyik ütközet az Olsava mellett, a másik a Lajta mellett zajlott le. Tehát székelyek laktak a Morva folyó mellett, Sasvár körül, ahol később a sasvári ispánság terült el, valamint Moson megyében, ahol Árpád-kori oklevelek szólnak az ottani székely telepekről. De ha megvizsgáljuk az Árpád-kori Magyarország történeti földrajzát, azt tapasztaljuk, hogy az országhatár szélén majd mindenütt találhatók székely telepek. Erdélyben, a mai lakóhelyükön a 13. század óta említik őket. Az udvarhelyi, valamint a Marosvásárhely körüli székelyeket telegdi székely néven említik a középkorban. Valószínű, hogy az ő korábbi lakóhelyük a Bihar megyei Telegd környéke volt. Elképzelhető tehát, hogy a székelyek határvédő feladattal az ország szélein telepedtek meg. Mindazonáltal abban a kérdésben, hogy a székelyek vajon itt éltek-e már a honfoglalás előtt, nagyon eltérő a történészek véleménye. Az semmiképpen nem valószínű, hogy hun eredetűek lennének, hiszen a hun birodalom rengeteg népet foglalt magába, és a hunok csak a vezetőréteget adták. Sokkal valószínűbb, hogy az avarok közé került ez a néprész, és itt élt a honfoglalás koráig. Kérdéses, hogy a magyarok miért nevezték őket székelyeknek, s miért nem azzal az összefoglaló névvel illették őket, amivel az avar birodalom népeit. A magyarok nyelvében ugyanis „várkony” volt az avarok neve. Számos jel utal arra, hogy ugyanakkor valamely, a magyarokkal kapcsolatba került török néprész lehetett az ősük. Győrffy György feltételezése szerint a Volga mellékén élő eszkil bolgárokkal lehetnek rokonságban, illetve közülük váltak ki. Az is elképzelhető, hogy a honfoglalást megelőzően ők vonultak be először a Kárpát-medencébe, mintegy előőrsként, és őket követték a magyarok, amikor a második besenyő támadás arra kényszerítette a hét magyar törzset, hogy bemeneküljön Erdélybe, illetve Magyarország keleti felébe. Ebben az esetben a magyarok valóban itt találták már őket. Forrásunk mindenesetre sajnos nagyon kevés a székelység eredetét illetően, leginkább csak a hagyományra hagyatkozhatunk. • Petrov
